Theodora Goss: Az alkímista lányának különleges esete - zanza

Jó sokáig vártam az e-változatra, közben már kb. "mindenki" kiolvasta, akit érdekelt; és sorra csak olvastam, hogy hú, így megy úgy, de szuper volt. Be kell vallanom, de kb. feléig nem értettem a pozitív értékeléseket, pedig volt ebben minden, ami a gótikus, viktoriánus rémtörténetekből, krimikből ismerős lehet: Jekyll és Hyde, Dr. Moreau és az állatemberei, Sherlock Homes és Watson, a Hasfelmetszőt idéző megcsonkított, halott prostituáltak, említés szintjén még Van Helsing is, és mégsem tudott megragadni.

Jó darabig azt sem tudtam eldönteni, hogy a szereplők közbeszólásai inkább idegesítenek vagy szórakoztatnak, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább mulattató, főleg, ahogy lassan megismertem a lányokat.

Később rájöttem, hogy talán azért volt olyan lassú nekem a történet, mert össze kellett hozni az összes szereplőt, és ez sok időbe telt. Aztán a könyv 2. felében már beindult a cselekmény, több mindenre magyarázatot kapunk, és a végén megelégedve csuktam be a könyvet.

Várom a 2. kötetet, főleg, hogy a szerző elárulta, nagy része Budapesten fog játszódni. Erről jut eszembe, érdemes elolvasni a végén a szerző jegyzetét!

10/7 (de remélem, lesz ez még jobb is)

Christelle Dabos: Visszaverődések viharában (A tükörjáró 4.)

Vágjunk is bele a közepébe! Minél több idő telik el, mióta befejeztem, annál dühösebb vagyok a végéért. Nagyon nem ilyen végre számítottam, és szerintem abszolút nem is így építette fel a szerző, hogy ez várható legyen.

Ez az egész istenkeresős meg a Másik keresős izé eleve zavaros volt, és bár az egész könyv nagyjából a magyarázatára ment rá, mégis úgy érzem, gőzöm sincs, mi volt ez az egész. Pár dolog világos lett azért, hogy miért is volt Ophélie olyan kis ügyetlen, és hogy mi történt a világokkal, de a mikéntje és az egésznek az értelme homályos maradt.

Na, de ez még nem zavarna annyira. A könyv közepén lett elegem a különféle képességekből, amiket kb. mindenki arra használt, hogy másokat kihasználjon és/vagy ártson nekik. Na, de még ez is elment volna, ha nincs ott az a nyomorult vég. És most spoileresen folytatom.

Jó, azt még elfogadtam volna, hogy Ophélie-nek nem lehet gyereke, majd besegítenek Victoire vagy a lány számos unokahúga- és öccse nevelésébe, de hogy elvesztette az ujjait, Thorn meg beszorult a két világ közé, és bár nyitva maradt a kérdés, némi reményt sugallva, hogy esetleg megtalálják egymást, ez akkor sem volt tisztességes lezárás, és rettentően bosszant, hogy ilyen véget ért a sorozat. Hacsak nem lesz mégis folytatás. Úgy szerettem volna azt olvasni, hogy Ophélie megkéri Thorn kezét, meg hogy a lánynak sikerül feloldania végre a férfi zárkózottságát és önmarcangolását, ahogy megfogadta, de nem, újra szét kellett őket szakítani.

Spoiler vége. 

Azt mondják, hogy minden jó, ha a vége jó, és biztos, hogy van ebben valami. Sajnos, nagy valószínűséggel ez a béna befejezés marad meg a fejemben, pedig az előző részeket mennyire szerettem. Teljesen megértem azokat, akik csalódtak (elolvastam pár értékelést GR-en), állítólag tüntetés is volt, hogy a szerző változtassa meg a végét, ami szerintem túlzás, de együtt tudok érezni velük.

Egy könyv az író szellemi terméke, vagyis azt ír bele, ami akar, viszont, ha már el akarja adni nekem, pénzért - és rendesen fizettem érte - akkor már felelősséggel tartozik azért, amit elad nekem. Legyen logikus, szépen felépített, ha sorozat vége, lezárt szálakkal stb. Sorolhatnám. Különben olyan, mintha becsapna. Igazán kár, hogy így fogok emlékezni rá. 

Amit mindenképp meg kell említenem, a fordítás, ami most is zseniális volt, pedig nem lehetett könnyű dolga Molnár Zsófiának pl. az összekeveredő szavaknál, az Isten-Itschen fordításánál, és úgy egyáltalán az egész ágazó-bogazó történetnél. Kíváncsi lennék, ő értette-e az egészet. :D Ezenkívül jópofa szavakat alkotott, pl. a "morcolta a szemöldökét" kimondottan tetszett, de a karok és más testrészek "pörsentek ki" belőle is képletes, meg volt még egy, amit nem tudtam megjegyezni, zsuzsogott, vagy valami ilyesmi talán. Határozottan sokat lendített a könyv élvezhetőségén.

GR-en 4 csillagot adtam rá, de csak az egész sorozat miatt, itt most szigorúbb leszek:

10/6

J. K. Rowling: Az Ickabog - zanza

A könyv felénél azt gondoltam, ez egy nagyon-nagyon szomorú mese, a kétharmadánál még csak 6 pontot adtam volna, a legvége húzta fel 7-re. Talán 8-ra.

Van ebben a könyvben mindenféle borzalom, gyilkosságok, halál, ármány, börtön, Dickenst megszégyenítő árvaház, gyűlölet stb. Komolyan, már azon sem lepődtem volna meg, ha nem happy end lesz a vége. Talán nem spoiler, hogy de, hála istennek, legalább a vége jó lett. Azért a "szűrletés" elég bizarr volt.

Jó, jó, ha belegondolunk egy Grimm mesébe, hasonlókat találunk, de én egy mesétől varázslatot várok, és nem társadalomkritikát.

Nézegettem a kommenteket GR-en, és felháborító, hogy sokan a könyv olvasása nélkül adtak rá egy pontot, kizárólag Rowling állítólagos "transzfób" viselkedése miatt. Ha nem olvasta, ne mondjon róla véleményt.

Tartok tőle, ezzel kevesen fognak egyetérteni, de ez van. Sajnos, egyre inkább úgy tűnik, Rowling nekem egykönyves szerző lesz, már ha a HP-t elfogadjuk egy könyvnek, lévén, hogy sorozat. Az átmeneti üresedést sem szerettem, a Strike-sorozat meg valószínűleg sosem kerül elém, ha nem lepleződik le az álneve. És bár nem utálom, de rajongó sem lettem.

Azért még reménykedem, hogy képes lesz olyat írni, ami ugyanúgy vagy legalább hasonlóan el tud varázsolni, mint a HP.

A könyv kivitelezése szép, a gyerekrajzokról inkább nem mondanék véleményt. A fordítás a szokott Tóth Tamástól megszokott színvonalú, bár a "szűrletés" nekem nem annyira jött be, igaz, jobbat sem tudnék helyette, no, de nem is az én dolgom, hogy jobbat találjak ki.

10/7