The Hollow Crown: IV. Henrik 1. rész - a feliratkészítő szemszögéből

Akárki akármit mond, ennek a drámának a valódi főszereplője Falstaff. A címszereplő IV. Henrik nem sok vizet zavar, és feliratozás közben is alig vártam, hogy olyan jelenet jöjjön, amiben Falstaff szerepel.

Az 1. rész valóban első rész, nemcsak a film kedvéért vágták ketté a színdarabot, Shakespeare (a jövőben WS, bocs, de unom már kiírni a teljes nevét) két, teljes hosszúságú darabot írt a címbeli királyról. Vagy inkább Falstaffról?

A IV. Henrik WS királydráma tetralógiájának (a II. Richárd, a két IV. Henrik és az V. Henrik a darabjai) legnépszerűbb darabja, nem véletlenül. Falstaff és az ifjú trónörökös, Hal herceg humoros kalandjai jótékonyan törik meg a politikai ármánykodást, a szóbeli és tettbeli csatározásokat.

A történet néhány évvel azután folytatódik, mint ahol a II. Richárd abbamaradt. IV. Henrik uralkodása csúcsán jár, de ahogy korábban éppen ő tette a trónjáról "letett" királlyal, úgy most az ő hatalmát próbálják meg aláásni. Gondjai támadnak a skótokkal, a korábbi támogatóival, és még a saját fia, a walesi herceg is csak gondot okoz neki léha, trónörököshöz korántsem méltó életmódjával. Elgondolkodtam rajta (bár nem vigasztal), hogy attól, mert valaki királyfi, még bizony lehet "problémás gyerek".

Egyébiránt a szereplők korával valami nagyon nem stimmel. IV. Henriket öregembernek ábrázolják. Egy helyen szerepel a darabban, hogy még nem volt 26 éves, mikor visszatért a száműzetésből. Nos, ez valójában 1399-ben volt, amikor Henrik, akkor még Bolingbroke, 32 éves volt. Ugyanebben az évben lett király, a skót háborúskodás 1400-ban történt, a Henry Percy-féle lázadók ellen pedig 1403-ban aratott győzelmet, amikor is a király valódi kora mindössze 36 év. Az 1387-es születésű Hal herceg pedig mindössze 16 éves 1403-ban, itt pedig mint felnőtt ember szerepel. (Ebből könnyen kiszámítható, hogy Henrik 20 évesen lett apa, ami abban a korban korántsem volt kirívó, sőt.) Henry Percyt pedig szintén fiatal felnőttként ábrázolják, ami kb. helyes is, márpedig ha részt vett Henrik trónra segítésében, és Henrik öreg, akkor ő sem lehetne már fiatal.

Na jó, fogadjuk el az alkotói szabadság részének, és ne akadjunk fent ilyen apróságokon! WS mestert nem a matektudása miatt szeretem.

A II. Richárd szereplőiből sok az azonos figura, ám a színészgárda teljesen más, ami eleinte zavart is, nem tudván így beazonosítani őket, a sok herceget meg lordot a csuda tudja követni, így egy idő után feladtam az erőlködést, és csak a történetre koncentráltam.

A színészek között akad néhány igen figyelemreméltó. A címszereplő Jeremy Ironst szerintem nem kell bemutatni. Falstaffot Simon Russel Beale alakította, egyszerűen zseniálisan. Nem véletlenül tartják generációja legnagyobb színpadi színészének. Bár azt gondolom, ki kellett párnázni, hogy elég kövér legyen, de ez nem zavart, nem volt túl feltűnő. A hátán vitte az egész filmet, számomra abszolút ő a főszereplő.

Tom Hiddleston figyelemreméltó fiatalember. Mikor megjelent a film elején, rögtön tudtam, hogy szerepe lesz, pedig a kamera nem is rá fókuszál. Őszintén szólva nem azonosítottam be A Thor Lokijaként. Mit tesz a frizura, a jelmez, és hogy a szinkronnak hála, nem ugyanazt a hangot hallottam.

De ez a film tele van figyelemreméltó fiatalemberekkel. Joe Armstrong, mint Henry Percy, igen jó választásnak bizonyult. Folyton dühös, a forró vére és a sértettsége hajtja, úgy tűnik, nem is gondolkodik. Igencsak érdekes angolsággal beszél, kíváncsi lennék a "rendes" beszédhangjára. Nekem úgy tűnt, hogy bár nemesember, de a beszédstílusa mégis valami vidéki bunkót idéz.

Egy pici szerepben feltűnt egyik kedvenc angol színészem, Harry Lloyd is, szívesen láttam volna többet is belőle.

A feliratkészítésnél másféle és többfajta nehézséggel szembesültem. Nos, először is, kétféle beszédstílus szerepel a darabban. A pórnép, Falstaff és társai, a kocsmai élet szereplői prózában beszélnek. Folyamatos sorokban írta meg WS, és ebből adódóan nem rímes. A nemesek versben beszélnek, rímekben, és minden sor nagybetűvel kezdődik. Nagyon érdekes, hogy Hal herceg változtatja a beszédstílusát, attól függően, hol van.

Ahol versben beszélnek, nem jelentett különösebb gondot, általában a magyar sorok rövidebbek az eredetinél, de a prózai részeknél a műfordító elég rendesen megnyomta a ceruzáját, és többnyire magyarul hosszabbak, helyenként sokkal hosszabbak lettek a mondatok. Jó, neki nem kellett holmi karakterszámokkal, 2 soros, soronként 40 karakteres felirattáblákkal számolnia, sem CPS-sel (karakter per másodperc, hogy kényelmesen lehessen elolvasni az adott feliratot). Nekem viszont igen, úgyhogy bizony rendesen meg kellett húznom a műfordítás szövegét. Nem tudom, Vas István él-e még, de ha nem, meglehet, forog a sírjában, ezúton is elnézést! Még egy jelentősebb (?) változtatást hajtottam végre. A műfordításban a trónörökös mindenhol Harryként szerepel, az eredetiben viszont Falstaff többnyire Halnek hívja. Én úgy éreztem, ez nem véletlen, a Hal, a herceg léha énjéhez tartozik, a Harry pedig a walesi herceghez, így megtartottam azt a kettősséget.

A cselekményvezetés miatt viszont legszívesebben szeneslapáttal húztam volna hátba a rendezőt és/vagy dramaturgot, forgatókönyvírót, azt, aki ezt elkövette, ugyanis olyan mértékben kutyulták össze az egyes jeleneteket, hogy a feliratozásra szánt idő jelentős része ment el a magyar kiadásban való lázas lapozgatással ("ez a rész mégis hol a jó nyavalyában van?"), ill. az interneten való vad keresgéléssel. És bár egy korábbi posztban kifejtettem, mennyire utálom a "google jó barát" mondatot, ezúttal  - el kell ismernem - segített. Beírtam a keresett angol mondatot, és legalább a felvonás és a szín számát kiadta, ennyivel is előbbre voltam.

Az hagyján, hogy ismét kimaradtak sorok, akár egész jelenetek is, ha ez legalább szép sorban történt volna. De nem! Felcseréltek, előbbre hoztak, párhuzamosan egymásba oltottak jeleneteket, sőt egy Falstaff-monológot egyenesen a dráma 2. részéből illesztettek be. Sok helyen azt mondom, dramaturgiailag elfogadható volt a változtatás, de ezt a legutóbbi döntést, bevallom, nem értettem. Nekem semmivel sem tűnt odavalóbbnak az a pár sor, mint az eredeti helyén. (Ha valaki kíváncsi, az aszú előnyeit méltató jelenetről van szó.)

Minden nyafogásom ellenére ismét egy kitűnő feldolgozást láthattam, és ami igaz, az igaz, kb. a Cadfael óta nem élveztem így a feliratkészítést.

A pont pedig nem lehet más, mint 10/10