Keresés ebben a blogban

2013. július 2., kedd

Anna Karenina (film, 2012)

Ezt a filmet sajnos, McFadyen jelenléte sem menti meg, és csak a borsó miatt néztem végig.

(Bocs, egy kicsit messziről indítok, de úgy érzem, kell a lelki háttér.) Mikor tudomást szereztem róla, hogy 2005-ben filmet készítenek a Büszkeség és balítéletből, nem, és nem voltam hajlandó megnézi. Nekem, ahogy oly sokaknak, az 1995-ös, hatrészes, BBC-s sorozat volt az etalon, úgy gondoltam, kizárt, hogy ezt valami überelni tudja, vagy akár csak elérni is a színvonalát. Mégis évekkel később, mikor adta a tévé, gondoltam, belenézek. És beleszerettem. Bizonyos részeit jobban is szeretem, mint a sorozatot, csak épp a főszereplőnőt, Keira Knightleyt nem. Szerintem ugyanazzal a kb. öt arckifejezéssel és gesztussal operál, a mosolyától meg elfutnék.

Viszont végig az járt a fejemben, hogy ki ez a Mr. Darcy? Ha valaki nekem korábban azt mondja, hogy lesz olyan Mr. Darcy, aki jobban fog tetszeni, mint Colin Firth, azt valószínűleg körberöhögöm. De Matthew McFadyen azonnal "elcsábított", és tudni akartam róla mindent. Elmondhatom, hogy igen hamar az első számú kedvenc angol színészemmé vált, és mint a hörcsög, begyűjtöttem tőle mindent, ami elérhető volt. Feliratkészítésre is adtam a fejem miatta, az Any Human Heart és a Ripper Street így lettek az én munkáim.

Az Anna Karenina is látatlanban érdekelt, ha ő benne van, plusz Joe Wright rendezi, de egy darabig halogattam a megnézését. Aztán a múlt héten kaptunk egy fél zsák borsót, és hogy ne unjam magam halálra pucolás közben, filmeket néztem. Még tanácsot is kértem, hogy mit nézzek, ami kellőképpen leköt, amit aztán nem fogadtam meg, és elkezdtem azokat a filmeket darálni, amik hónapok óta a gépen porosodnak. Így került sorra vasárnap, az ötödik vödör borsónál az Anna Karenina. Két óra, addig jó sok borsót lehet megpucolni...

Még úgy főiskolás koromban olvashattam a könyvet, és a fő témán kívül mondhatni, semmire sem emlékszem. Pár dolog előjött menet közben, de pár dolog teljesen ismeretlennek tűnt. Már az első képkockáknál meghökkentem. Színházi előadást látunk, a szereplők összevissza szaladgálnak, én meg csak kapkodom a fejem. Az egész filmet ez a koncepció jellemzi, a szereplők mintha végig szerepet játszanának, a  lóverseny is a színpadon folyik, amitől az egésznek lesz egy irreális, sőt szürreális jellege. 

Egyedül Levin és Kitty szerelmi szála játszódik a szabadban, meg rendes házban, mintha a rendező azt akarná ezzel mondani, hogy az ő életük a valós, tiszta, minden más színjáték. Úgy érzem, értettem a mondanivalót, de akkor sem tetszett. Volt egy-két jó ötlet, pl. mikor Anna izgul Vronszkijért a lóversenyen, halálos csend van a nézőtéren, csak az ő legyezőjének egyre gyorsabb és hangosabb surrogása hallatszik. Így jön rá Karenin (Anna férje), hogy valami van köztük. De sajnos, ez sem menti meg a filmet. Vontatott volt, keszekusza, és ha nincs a borsó, McFadyen ide vagy oda, úgy félbehagyom, mint a pinty.

Azon azért elgondolkodtam közben, hogy bizonyos szempontból mennyivel jobb helyzetben vagyunk ma. Bár még manapság is sokan maradnak benne egy rossz kapcsolatban, ilyen-olyan okokból kifolyólag, választják inkább a megcsalást, mint hogy szétmenjenek, de mégis, ha úgy döntenék, hogy elhagyom a férjemet, elválhatnék, és nem fenyegetne komolyan az a veszély, hogy többé nem láthatom  a gyerekeimet. Sőt, manapság inkább az apákkal szúrnak ki sok esetben.

Másrészről abban a korban világos szabályok voltak, aki nem tartotta be őket, tudhatta, mire számíthat. Ma meg bármit lehet, nincsenek korlátok. Persze, a törvények, a szokások, az elvárások akkor is a férfiaknak kedveztek,  ha egy férj csalta meg a feleségét, bocsánatosabb bűn volt, mint fordítva. A történet elején kiderül, hogy Anna bátyja (őt játssza McFadyen, és további szívfájdalmam, hogy egy vigyorgó pojácát alakít), megcsalta a feleségét a nevelőnővel, azért utazik Anna Moszkvába, hogy kibékítse őket, a vonaton megismerkedik Vronszkij anyjával, ami aztán beindítja az eseményeket. És amikor Anna kerül hasonló helyzetbe, a bátyja sajnos, nem tudja fogadni...

Kár ezért a filmért, nagyon akartam szeretni, de nem ment. A rendezés nem jött be, viszont Keira jobb volt, mint vártam (csak ne mosolyogna). A látványvilág szép, hogy mondjak valami jót is. A pontozás igen nagy jóindulattal:

10/(egy igen halvány) 5

4 megjegyzés:

  1. Minden szavaddal egyetértek, de hogy ezt meg nem nézem, az tuti. Szegény Keira Knightleyt sosem fogom megszeretni. A szőr is feláll tőle a hátamon. A Karib-tenger kalózai sem miatta jó :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos, nem is érdemes megnézni. :( Én is a borsóra fogom. ;)

      Törlés
    2. De a borsó legalább kész van ;) Ez a jó oldala. ;)

      Törlés
    3. :D Ez egy fontos szempont. ;)

      Törlés