Mikor megtudtam, mi lesz a bloggertársakkal közös következő témázás tárgya, nem voltam túl lelkes. Nem hiszem, hogy lenne olyan könyv (színdarab, stb.), amit feltétlenül szeretnék elolvasni (megnézni), mielőtt feldobnám a bakancsot.
Az elmúlt pár hétben nem állítom, hogy órákat, netán napokat töltöttem volna azon gondolkodva, milyen irodalmi alkotás nélkül nem élet az élet (komolyan, sokkal könnyebb lenne egy olyan lista, hogy mi az, amit soha az életben nem vagyok hajlandó elolvasni vagy soha többé, mert egyszer bőven elég volt), de azért többször tűnődtem a kérdésen. Végül mindig arra jutottam, hogy nem, nincs ilyen.
Talán, ha a Harry Potter még nem ért volna véget, na, azt biztosan szeretném tudni, hogy mi lett a vége. És ha Rowling egyszer mégis folytatná, arra tuti vevő lennék. De ha bármiről írna ebből az univerzumból, arra is. Vagy a Thursday Next sorozat folytatására is kíváncsi lennék. (Kedves Cor Leonis, lesz abból még valaha valami, vagy inkább folytassam angolul?) És még itt van David Safier könyve, a Plötzlich Shakespeare, amit nagyon elolvasnék, de egyelőre nemhogy magyarul, meg angolul sem találom, az én németem meg szóra sem érdemes. Mivel mostanában elég finnyás lettem az olvasmányaimat illetően, többet fel sem nagyon tudnék sorolni. De hogy rátenném-e őket a bakancslistámra? Kétlem. Különben bakancslistám sincs, szóval...
Aztán egy megjegyzés hatására elkezdtem jóval nagyobb távlatokban gondolkodni. Eszembe jutott, hogy fiatal felnőtt koromban az egyik nagy könyves vágyam volt, hogy találkozhassak Gerald Durrell-lel, de mivel ő már nincs az élők sorában... Hoppá, de ha valahogy mégis megoldható lenne, hogy beszélhessek bárkivel, vagy eljuthassak bárhová, ami bármilyen irodalmi alkotással kapcsolatos?
Cornwall, ez lenne az első helyszínem. Már írtam róla Rosamunde Pilcher kapcsán, hogy olyannyira vonzóvá tudta tenni, hogy akár azonnal odaköltöznék. Tenger (nem az a rohadalom hideg északi-tengeri, hanem valamivel melegebb, szinte már mediterrán klíma), napsütés, kőkerítéses falvacskák, saját névvel rendelkező vidéki házak, barátságos emberek. De nem a mostani állapota érdekelne, hanem az, amikor a könyvek játszódnak. A mostani is szép, de már túl sok a turista, Porthkerris pl. keresett búvárkodó hely.
Az Outlander-mániának meg Monty Hallsnak köszönhetően szívesen megnézném a Külső-Hebridákat, de lakni nem szeretnék arrafelé a zord klíma miatt. Komolyan, hogy bírták (bírják? hordják még ünnepeken kívül valahol?) a skótok abban a kiltben, ami alatt nincs semmi? Csoda, hogy nem halt ki az a nép!
Persze, Durrell sem maradhat ki a sorból, és Jersey szigete.
Akivel egész biztosan szívesen beszélnék, az nem lehet más, mint William Shakespeare. Ámbár, ha jobban belegondolok, nem tudom, szeretném-e tudni, ki volt valójában, aki azokat a zseniális drámákat írta. Hadd maradjanak meg az illúzióim!
A magyarok közül Molnár Ferencre lennék kíváncsi, nagyon szeretem a színdarabjait, és olyan kis bohém feje van, de pl. Adyt vagy Juhász Gyulát inkább csak tisztes távolból lesném meg. Hogy mit kérdeznék tőlük, azt nem igazán tudom, talán csak improvizálnék, vagy tátott szájjal bámulnék rájuk, mint valami idióta.
És ha már szóba jött Thursday Next, elkérném azt a zseniális találmányt, amivel bele tudnék menni az irodalmi művekbe, és akármilyen szentségtörésnek is hangzik, megváltoztatnék pár véget. Figyelmeztetném a veronai szerelmeseket, vinnék antibiotikumot Nemecsek Ernőnek, pszichiáterhez vinném Othellót, hogy kezeltesse a beteges féltékenységét, szólnék Winnetounak, hogy vigyázzon a puskagolyóval, és vegyen fel golyóálló mellényt, és mindenkit megmentenék, akinek a halála fájdalommal töltött el valaha is olvasás közben. (Különben szerencse, hogy sem én, sem más nem teheti meg, képzeljétek el, micsoda visszaélés lenne vele!)
Ennyi lenne, azt hiszem. Jaj, még egy utolsó vágy, amivel nem állok egyedül, egy olyan igazi könyvtárszoba, padlótól a mennyezetig polcokkal, kényelmes, süppedős fotellal, kilátással a tengerre (vagy valami nagyobb vízfelületre, a Balaton is jó lesz), meleg színek, kandalló, a polcok mentén tolható létra, ez olyan régi vágyam, hogy már nem is tudom, mióta megvan. Hmmm...
Nézzük, mi van a többiek bakancslistáján!
Zenka
szeee
Miamona
Nima
PuPilla
Ilweran
Bill
reea
tigi
Anaria
FFG
Katacita
Theodora
Andie
Az Outlander-mániának meg Monty Hallsnak köszönhetően szívesen megnézném a Külső-Hebridákat, de lakni nem szeretnék arrafelé a zord klíma miatt. Komolyan, hogy bírták (bírják? hordják még ünnepeken kívül valahol?) a skótok abban a kiltben, ami alatt nincs semmi? Csoda, hogy nem halt ki az a nép!
Persze, Durrell sem maradhat ki a sorból, és Jersey szigete.
Akivel egész biztosan szívesen beszélnék, az nem lehet más, mint William Shakespeare. Ámbár, ha jobban belegondolok, nem tudom, szeretném-e tudni, ki volt valójában, aki azokat a zseniális drámákat írta. Hadd maradjanak meg az illúzióim!
A magyarok közül Molnár Ferencre lennék kíváncsi, nagyon szeretem a színdarabjait, és olyan kis bohém feje van, de pl. Adyt vagy Juhász Gyulát inkább csak tisztes távolból lesném meg. Hogy mit kérdeznék tőlük, azt nem igazán tudom, talán csak improvizálnék, vagy tátott szájjal bámulnék rájuk, mint valami idióta.
És ha már szóba jött Thursday Next, elkérném azt a zseniális találmányt, amivel bele tudnék menni az irodalmi művekbe, és akármilyen szentségtörésnek is hangzik, megváltoztatnék pár véget. Figyelmeztetném a veronai szerelmeseket, vinnék antibiotikumot Nemecsek Ernőnek, pszichiáterhez vinném Othellót, hogy kezeltesse a beteges féltékenységét, szólnék Winnetounak, hogy vigyázzon a puskagolyóval, és vegyen fel golyóálló mellényt, és mindenkit megmentenék, akinek a halála fájdalommal töltött el valaha is olvasás közben. (Különben szerencse, hogy sem én, sem más nem teheti meg, képzeljétek el, micsoda visszaélés lenne vele!)
Ennyi lenne, azt hiszem. Jaj, még egy utolsó vágy, amivel nem állok egyedül, egy olyan igazi könyvtárszoba, padlótól a mennyezetig polcokkal, kényelmes, süppedős fotellal, kilátással a tengerre (vagy valami nagyobb vízfelületre, a Balaton is jó lesz), meleg színek, kandalló, a polcok mentén tolható létra, ez olyan régi vágyam, hogy már nem is tudom, mióta megvan. Hmmm...
Nézzük, mi van a többiek bakancslistáján!
Zenka
szeee
Miamona
Nima
PuPilla
Ilweran
Bill
reea
tigi
Anaria
FFG
Katacita
Theodora
Andie
Óóó, már az előbb is belefutottam hasonlóba, és nagggyon tetszik (még témának is jó lenne a "mit ne, soha többet" mellé) ez a "megváltoztatnám a végét" rész. Összehozhatnánk belőle egy ötletbörzét, imádnám!!!
VálaszTörlés(könyvtárszobát strigulázni fogom - nem is értem, itt posztolunk csupa könyvrajongó, vajh miért is vágyunk ily csoda könyvtárszobára? :D:D:D)
Tegyük meg, én benne vagyok. :)
TörlésJaj tényleg, nekem is tetszik az ötlet, csak sok lenne a spoiler... Meg kéne beszélni hogy miről, miről ne :S
TörlésÉs a mit ne, soha többé is jó posztötlet, jöhet! :)
Ha átírod a könyvek végét, nem lesz katarzis... De minek nekünk katarzis, ha lehet szórakozni is közben? :D Jó ötlet. Írjuk meg. :)
VálaszTörlésÉn nem akarok katarzist! Nevezz önzőnek, ha gondolod, de annyi szörnyűség van a világban, és a saját életemben is, hogy olvasni valami felemelőről, vidámról, szórakoztatóról szeretnék. :) A katarzisban meg benne van a feloldozás is, de hol van az pl. szegény Nemecsek halálában? Nekem sehol, csak emlékszem a döbbenetre, amit éreztem 10 évesen. :)
TörlésA "vinnék antibiotikumot Nemecsek Ernőnek" azért egyébként egy epic mondat :D :D
TörlésÉn konkrétan kibőgtem a szemem, és bér Nemecsek nem érte meg, de nem csak szó szerint, hanem átvitt értelemben is menybe ment. :)
TörlésGyerekként ezt nem szoktuk megérteni, de a katarzis nem feltétlen pozitívum, és komolyan, ha más a vége, biztosan örömmel olvassuk, de az érzés, hogy hiányzik valami a végéről ott lenne. Tökéletes befejezés, még akkor is, ha fájdalmas. :) De épp ez a jó ebben. Úgy kéne megírnunk ezt a posztot, hogy két csoportra oszlunk. A megírja, miért és mit változtatna meg, B pedig azt, miért nem. Izgalmas lenne... És borzalmasan spoileres :D
Bocs, de ebben nem tudok veled egyetérteni. :) Igen, a katarzis nemcsak pozitív lehet, ez igaz, de én nem látom konkrétan ebben az esetben. Nekem a katarzis az volt, hogy Bokáék nyertek. És a legvége, mikor elmennek a halotti házból, már a másnapi latin leckén jár az eszük. Az élet megy tovább. Nekem ez nem katarzis, de elfogadom, hogy neked az. :) Ha nem tudnád, hogy nem így ért véget, nem hiányozna.
TörlésIgen, a hátránya, hogy nagyon-nagyon spoileres lenne. Kár...
A bejegyzés elején fel kellene tüntetni miből spoilerezünk. Bár egymásét se tudnánk elolvasni mert biztos lenne olyan amit nem olvastunk még mi sem :D
TörlésNehéz lenne a gyakorlatban megvalósítani, sajnos.
TörlésDe örülök, hogy írtál te is, nagyon jó lett, és nagyon sok közös pont van!! :) Akkor nekünk tényleg együtt kell Jerseyre menni, és hát igen, én is nagyon szívesen találkoztam volna Gerald Durrell-lel amíg élt :( :)
VálaszTörlésLátom a HP-t azért sokan akartuk befejezni mielőtt meghalunk, ez aranyos, és totál egyetértek, nekem is jöhet bármi, feltétel nélkül és előre is rajongok érte, ami HP, ami Rowling, ami ez az univerzum... :) én még az epilógust is szerettem ugyebár. :)
Safier-ről mindig jókat hallok, megvan tőle a Pocsék karma, bár nem "bakancsos", de nagyon kíváncsi vagyok rá.
A Pocsék karma is nagyon jó, hangosan röhögtem egyes részein. Kikapcsolódásnak tökéletes. :)
TörlésMenjünk, én így is benne vagyok, hogy Durrell már nincs ott. :)
A pocsék karma tényleg jó! De nekem a Jézus szeret engem jobban tetszett. A végével együtt is kerekebb volt. De komolyan ne hagyd ki, engem is Bea fertőzött meg vele. Sírva nevetős. :)
TörlésAz se rossz, de a Pocsék karmát jobban szerettem. Több könyve is van, de sajnos, ennél a kettőnél abbamaradt magyarul a kiadásuk. :( Ulpius, mit is várunk tőlük? :D
TörlésÉn csak a HP-ben változtatnék meg hm...nem minden veszteséget de van három amiért irgumburgum morcos vagyok nagyon. No de akkor már nem lenne ugyan az az élmény.
VálaszTörlésEbben nem is gondoltam bele, de ha találkozhatnék olyannal, aki nem él már akkor Szabó Magda lenne az, illetve Jane Austen :) A könyvtárszoba pedig veled is közös pont jujj de jó lenne.
Na igen, ott is lenne változtatni való...
TörlésKönyvtárszobaaaa! Drukkolok, hogy mindannyiunknak összejöjjön egy nap. :)
Ha minden kötél szakad építünk egyet közösen :)
TörlésEz már nekem is eszembe jutott. :)
TörlésHP-nél én is nagyon haragudtam Rowlingra, hogy kb. majd' mindenki jó meghala, a gonoszok meg vígan éltek tovább.
TörlésNa ja, erre még nem is gondoltam de tényleg így van :(
TörlésAz a nyavalyás Umbridge például! Azért én is haragudtam.
TörlésSafier és Fforde könyveire én is kíváncsi lennék :) (Safiernek van még Happy Family -je is, azt olvastad?)
VálaszTörlésHa sikerülne megszerezned Thursdayéktől azt a kütyüt, amit Microft bácsi kreált, mehetek veled? :)
Tudok róla, de csak a két magyarul megjelentet olvastam. Van még valami tehenes is, nem? A Shakespeare-es leginkább a Shakespeare-mániám miatt érdekelne, de a többit is szívesen venném. :)
TörlésTermészetesen jöhetsz, legalább nem lennék egyedül. :D Kicsit azért ijesztő egy könyvbe ugrani, nem? És vajon "laposak" lennénk, vagy háromdimenziósak?