(Itt mindjárt megjegyezném zárójelben, hogy őszintén remélem, a BBC legközelebb pár vígjátékot filmesít meg.)
A leírásom picit spoileres lehet azoknak, akik a világon semmit sem tudnak erről a történelmi korszakról.
Közel négy évvel a sorozat első évada után William Shakespeare (ezentúl WS) újabb királydrámáit vitte képernyőre a BBC. A 2012-es négy epizód után most hármat kaptunk, és meg kell hogy mondjam, mindjárt az első rész közben-után komoly bajaim voltak.
Az első epizód a VI. Henrik első része, a 2. epizód a VI. Henrik 2. része, a 3. pedig a III. Richárd.
Egy kis történelmi gyorstalpaló következik, akit untatna, nyugodtan görgessen lejjebb.
A királydrámák ugyanazt a vérvonalat követik végig, s jó darabig eltartott, mire a szövevényes rokoni és öröklési szálakat kibogoztam, de még így sem teljesen világos.
II. Richárdot unokatestvére, Bolingbroke Henrik taszította le a trónról, aki IV. Henrik néven uralkodott. Őt fia követte V. Henrik néven. Mikor 35 évesen meghalt, szinte csecsemő fia örökölte a trónt, aki VI. Henrik néven uralkodott meglehetősen viharos körülmények között, ugyanis uralkodása alatt tört ki az ún. rózsák háborúja. Színre lép York hercege, aki jogot formál a trónra, mert valami rokona III. Eduárdnak, aki II. Richárd nagyapja volt. Ő a York-ház feje, a fehér rózsáé. Ill. megjelenik Somerset herceg - Lancaster-ház, piros rózsa -, aki meg nem tudom, mit akart. Több befolyást, hatalmat, ilyesmit, gondolom. A trónra nem formálhatott jogot, mivel a családját kizárták az öröklési sorból. Mindenki érti? :D
Egy királydráma maradt ki, a VIII. Henrik, ami ebbe az évadba nem került be. Több királydrámája WS-nek tudtom szerint nincs.
A VI. Henrik három, teljes hosszúságú dráma, amiből ebben a feldolgozásban két rész lett, és nem a BBC vágta ketté, éppen úgy, ahogy a IV. Henrik is két teljes színdarab. Emiatt meglehetősen ritkán kerül színpadra. A felirat készítése közben komolyan elgondolkodtam azon, hogy WS vajon miért írt 3 részes drámát, és arra jutottam, hogy talán méterre fizethették. Valamikor régen végigolvastam, de túl mély nyomot nem hagyott bennem, valójában sosem szerettem a királydrámákat túlzottan.
A színdarabbeli Henrik és néhány más szereplő nem egészen olyan, mint a Wikipedia szerinti. Ez utóbbi leírásában azt olvashatjuk, hogy gyámjai bábnak nevelték, míg a darabbeli Gloucester herceg maga a megtestesült jóság és tisztesség. A királyról többek között az is kiderül, hogy a valóságban gyengeelméjű volt, ill., hogy egyszer idegösszeomlást kapott, és utána 18 hónapig nem tudott beszélni, és a végtagjait mozgatni. Halála után pedig elkezdték róla terjeszteni, hogy szent volt, nem gyengeelméjű.
A színdarabban az kiderül róla, hogy valóban gyenge kezű, és befolyásolható, a gyengeelméjűségről itt nincs szó.
A színdarab, ill. ez a feldolgozás nagyjából követi a történelmi eseményeket, de az időpontok évekkel, akár évtizedekkel is eltérhetnek. Ezekre most nem térnék ki részletesen, a Wikipedián elolvasható.
Mivel az eredetileg három, különálló drámát a sorozatban két részre osztották, sejthető, hogy nagyon-nagyon megkurtították. Az 1. részben a dráma 1. és 2. része van összevonva. Ezt úgy oldották meg, hogy a dráma első részéből hagytak ki rengeteget, a 2. részből maradt benne több. Olyannyira sokat hagytak ki, hogy egyes eseményeket gyakorlatilag csak pár mondatos összefoglalással intéztek el, hogy azért a nézőnek legyen valami halvány segédfogalma arról, hogy mi a fene is ez az egész.
A nagy kihagyások és a rövid összefoglalók nem várt és elég kellemetlen feladat elé állítottak a felirat készítése közben. Természetesen most is meglevő műfordításokat használtam fel. Az előző évadnál már leírtam, hogyan kutyulták össze a sorokat, hogyan cseréltek fel jeleneteket, stb. Ez itt most még durvábban jelentkezett. Ott kezdődött, hogy az első kb. 5 sor nem is a VI. Henrikből volt, Na, de Google a te barátod (de utálom ezt a mondatot), gyorsan kiderült, hogy a Troilus és Cressidából való, de persze, nem is tudom, miért lepődtem meg, nem úgy, ahogy WS eredetileg megírta. Sokkal sűrűbben ugráltak a jelenetek között, sokkal rövidebbek voltak a szövegek, emiatt a műfordítók magyar szövegei sok helyen értelmetlenné váltak. Ezeket ilyenkor át kellett írnom. Az összekötő, magyarázó szövegek többsége egyáltalán nem szerepelt az eredeti darabban, így ezekre én próbáltam magyar megfelelőt gyártani. Kíváncsi lennék, vajon rá lehet-e jönni, hol írtam saját fordítást.
Vas István (1. rész) és Németh László (2. rész) remélem, nem szállnak ki a sírból, hogy kísértsenek, mert némiképp lazábban alkalmaztam a szövegeiket. Néhány helyen kicsit modernizáltam a szöveget, hogy könnyebben lehessen megérteni, a szinte minden sor végén levő soráthajlások mennyiségét csökkentettem, és inkább az angol szöveg ritmusához igazítottam a magyart, stb. Sőt, néhány fordítási (elírási? nyomtatási?) hibát is kijavítottam. és ismét elgondolkodtam azon, hogyan tudtak régen internet nélkül fordítani. De alapjában véve a műfordítások szövege maradt a mérvadó.
Maga a feldolgozás sajnos, nem jött be úgy, mint az előző évad. A kihúzások miatt rengeteg szereplő kimaradt, vagy más néven kapott szerepet, több karaktert egybevontak, lerövidítettek, és sok helyen úgy éreztem, egyáltalán minek vették bele. Persze az eredeti darab rettentően hosszú, rengeteg szereplővel, szerteágazó cselekménnyel, de elnézést a kifejezésért, így meg az volt az érzésem, hogy mintha kiherélték volna a történetet. Jeanne d'Arc pl. alig szerepelt, és abból is kb. annyi jött le, hogy nem volt teljesen normális. Jó, WS is kb. úgy állította be, mint valami csalót, ami valahol érthető, hiszen részben neki volt köszönhető, hogy az V. Henrik által megszerzett területek túlnyomó többségét fia nem tudta megtartani, így könnyebb volt rossz színben feltüntetni.
Hogy ezúttal a színészi alakítások voltak gyengébbek, vagy maguk a szereplők nem voltak elég hangsúlyosak, nem tudom, de nem voltam elragadtatva. Nem volt Ben Wishaw szó szerint lélegzetelállító II. Richárdja, Simon Russell Beale megtestesült Falstaffja, vagy Tom Hiddleston érett V. Henrikje.
Hogy Sophie Okonedo háromszor olyan idős, mint Anjou Margit volt a valóságban, mikor VI. Henrik elvette (15 éves volt), az még nem lenne baj, ha jól játszott volna. De néha hisztis 3 éves volt, máskor meg rekedt, mély hangú, kiégett 40 éves. Nem lehetett érteni, hogyan tudta Henriket irányítani.
Hugh Bonneville, mint Gloucester jól hozta azt a kedves, joviális urat, akit megszokhattunk tőle, de ennyi. Adrian Dunbar, mint York hercege, avagy Plantagenet Richárd (és nem összekeverendő az Oroszlánszívűvel!) - avagy a fehér rózsa - elment szódával. Anton Lesser jó volt, mint mindig, azt hiszem, egyedül ő maradt meg az előző évadból, mint Exeter, de igen kevésszer jelent meg. Ben Miles, mint Somerset - piros rózsa - ezzel az arcszerkezettel igazán jó negatív szereplő, de sajnos, többet nem nyújtott. Nehéz volt elhinni, hogy Margit vele csalja meg Henriket. A királyt alakító Tom Sturridge-t meg inkább hagyjuk. Nem tudtam eldönteni, hogy most ennyire súlytalanul játszik, vagy így akarja bemutatni Henrik gyengeségét. Nem tudok mondani egy maradandó színészi játékot sem.
Egyetlen jó jelenetet tudok csak kiemelni. A legvégén, mikor York hazamegy, előszólítja a fiait, és ahogy az egyikük előbukkan az árnyékból, látható, hogy egy 12 éves forma sánta, púpos fiú... És azt hiszem, itt esik le mindenkinek, aki addig nem tudta volna, hogy York a leendő III. Richárd apja.
Na jó. még egyet, amikor York és Somerset rózsát választanak, az érdekes volt.
Hát, sajnálom, BBC, de ez most nem jött össze. Mivel még nem láttam a másik két részt, nem tudom, azok hogy sikerültek.
A látványosság miatt nem eggyel kevesebb:
10/7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése