The Hollow Crown 2. évad 3. rész: III. Richárd - a feliratkészítő szemszögéből

Azt hiszem, aki ismerte a szereposztást, ezt a részt várta legjobban. Benedict Cumberbatch a női szívek megdobogtatója (ha hiszitek, ha nem, én sosem találtam túl vonzónak), itt azonban inkább a tehetségére volt szükség. Bár tehetségesnek tartottam, őszintén szólva sosem voltam nagy rajongója, de mire az epizód végére értem, ez gyökeresen megváltozott. BC egyszerűen lenyűgöző volt, sőt, helyenként lélegzetelállító.

A VI. Henrik vége óta eltelt úgy 10 év, Richárd továbbra is a trónra ácsingózik. A híres monológgal kezdünk: York napsütése rosszkedvünk telét / Tündöklő nyárrá változtatta át... Majd jön a baljós mondat: Úgy döntöttem, gazember leszek. És mi az indok? Mivel csúf a teste, senki nem szereti, hát mi marad neki? Az intrikálás. A szeretetlenség többször is felmerül Richárd monológjaiban, már a VI. Henrikben kezdve. 

Hm. Érdekes, hogy Shakespeare (WS) mindig próbál indokot keresni a gonosz szereplők viselkedésére. És igen gyakori téma a szeretet. Arról nem szól a fáma, hogy Richárdot nem szerette volna senki, és ettől vált gonosszá, de valahogy úgy képzeltem, hogy azért a szülei és a testvérei csak szerették, testi hibái ellenére. Na, mindegy, a lényeg, hogy WS szerint a szeretethiány volt Richárd viselkedésének oka. Hogy ezt alátámassza, erősen eltúlozta ezeket a testi hibákat, a valóságban Richárd nem volt púpos és béna, mindössze gerincferdülése volt.

Annyira gonosz sem volt, mint WS olvasatában, bár tény, hogy a trónért megtett mindent, amit tehetett. A sors iróniája, hogy alig két évig élvezhette a nehezen megszerzett koronát. Volt néhány egészen pozitív intézkedése, támogatta az egyházi és oktatási intézményeket. 33 törvénye között is volt olyan, ami határozottan helyeselhető volt. Pl. egyes birtokosok a földjeik eladásakor elhallgatták, hogy egy részét már korábban értékesítették, ezt megszüntette, a gyanúsítottakat óvadék ellenében szabadon engedték, és csak akkor kellett börtönbe menniük, ha kiderült, hogy bűnösök, stb. Akit érdekel, Wikipedián részletesebben olvashat ezekről, ahogy Richárd életéről és uralkodásáról is.

Nézzük a történelmi tényeket! Ezek nagyjából, ahogy a többi királydrámánál is, megegyeznek a színdarabokban ábrázolt eseményekkel, de azért a költői szabadság nevében változtatások is vannak, kezdve az eltúlzott testi hibákkal.

A VI. Henriknél ugye, ott hagytuk abba, hogy Plantagenet Richárd fia lett a király IV. Eduárd néven. 22 éves uralkodása végén a kisgyermek fia lett volna a király, V. Eduárd néven, de sosem koronázták meg, mivel IV. Eduárd állítólag bigámista volt, és ezért Erzsébettel való házasságát és fiait törvénytelennek nyilvánították. Elvileg házasságot ígért egy lánynak (a darabban a francia király lányának), és akkoriban a házassági ígéret házasságnak számított. Kétségkívül szokatlan, sőt igazságtalan törvény, de hogy Richárdnak kapóra jött, az biztos.

A 12 éves Eduárd és öccse, a yorki herceg a Towerba került, és ott egyszerűen eltűntek. Arra, hogy Richárd gyilkoltatta volna meg a gyerekeket, nincs bizonyíték, de WS így írta meg. Dramaturgiai szempontból jó húzás, kétségkívül.

Richárd feleségül vette Annát, Warwick lányát, aki VI. Henrik fiának, a sosem uralkodott Eduárd hercegnek volt a felesége. Akkoriban persze, a főurak és nemesek között megszokott volt, hogy keresztbe-kasul házasodtak, nem volt ez annyira kirívó, de ha hozzávesszük WS ötletét, hogy Richárd azt a nőt veszi el, akinek a férjét ő maga ölte meg, (ami a valóságban nem így volt) már jóval bizarrabbá és baljósabbá teszi az egészet. Rávenni Annát a darabban, hogy menjen hozzá, arra hivatkozva, hogy az iránta érzett szerelem miatt ölte meg a férjét, azért nem semmi. A valóságban inkább politikai okai lehettek ennek a házasságnak.

Egyetlen közös gyermekük született, és nem sok időt töltöttek ténylegesen közös háztartásban. Fiuk tuberkulózisban meghalt, majd rá egy évre Anna is szintén ebben a betegségben. Felmerült az is, hogy Richárd megmérgezte, amit ő persze tagadott, de a színdarabban WS felhasználta ezt a vélekedést, hogy erősítse a király gonoszságát. A király újra politikai érdekből akart házasodni, de ez meghiúsult, mert Tudor Henrik trónkövetelőként lépett fel. A darabban Richárd yorki Erzsébetet akarta volna elvenni, aki a bátyja, IV. Eduárd lánya volt, ezáltal Richárd a lány nagybátyja volt. A valóságban más nőt szemelt ki második feleségének.

Tudor Henrik a Lancaster-ház utolsó sarja volt, ezért úgy gondolta, ő jogosult a trónra, mivel VI. Henrik vérvonalába tartozott. Többször kísérelt meg Richárd ellen fellépni, míg végül a bosworthi csatában sikerült legyőznie, és a király meg is hal. (Itt hangzik el a szintén ikonikus sor: Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!) Érdekesség, hogy Richárd az utolsó angol király, aki csatában halt meg, és halálával zárult le Angliában a középkor. Henrik VII. Henrik néven lépett trónra, ő vette feleségül yorki Erzsébetet, ezzel egyesítette a fehér és a piros rózsát, és a polgárháború véget ért.

Még egy érdekesség, amiről már nincs szó a darabban. Mikor VII. Henrik fia, VIII. Henrik elszakadt a katolikus egyháztól, feldúlta a kolostorokat, és III. Richárd holtteste 500 évre eltűnt. 2013-ban bebizonyosodott, hogy egy parkolóház alatt (ahol korábban egy kolostor állt) megtalálták a király csontvázát.

Visszatérve az epizódra, a számomra kissé unalmas és túl hosszú, ráadásul dramaturgiailag és színészileg sem túl jól sikerült két VI. Henrik után, ismét bebizonyosodott WS zsenialitása. Úgy keverte a kártyákat, már a VI. Henriktől fogva, hogy lépésről lépésre felépíthesse Richárd gonoszságát és gátlástalanságát. Egyik zseniális jelenet a másik után, amit Cumberbatch tehetsége csak még jobban felerősített. Életemben nem élveztem még így negatív szereplőt. Kérem szépen, így kell játszani Shakespeare-t!

Sophie Okonedóhoz végre illett az őrült és bosszút kereső Margit, kedvére rikácsolhatott és átkozódhatott. Keeley Hawes nem igazán volt kiemelkedő a VI. Henrikben, de itt aggódó és gyászoló Erzsébetként, anyaként és özvegyként méltó párja volt Richárdnak. És nem szabad elfelejtenem Judy Denchet, aki Richárd (Eduárd és György) anyját alakította. Nem tudom, miért lett más a szereplő, mint a VI. Henrikben volt, de jó ötlet volt, mivel Judy Dench kiragyogott a szereplők közül. Semmi manír, semmi kántáló monológ, hősieskedő ripacskodás, szinte eszköztelen a játéka, de amikor jelenete van, annak súlya van. A többiek közül nem tudnék mondani igazán kiemelkedő alakítást, de elfogadhatóak voltak, legalábbis nem volt sem kirívóan rossz, sem kirívóan jó senki.

Feliratkészítés szempontjából nem volt túl nehéz dolgom, nem keverték meg nagyon a szöveget. Sokat kihagytak persze, de elég könnyű volt megtalálni, egyes szereplők kimaradtak, előfordult, hogy két szereplőből egy lett, de ez igazán, hogy úgy mondjam, piskóta volt, főleg az első rész kutyulásaihoz képest. Vas István szövegén sem változtattam sokat, karakterszámban és tartalom tekintetében is elég jól passzolt a feliratkészítési szabályokhoz. Pár helyen igazítottam rajta csak.

Összességében egy teljesen jó és élvezhető epizód volt ez, kár, hogy az első két rész annál több kívánnivalót hagyott maga után.

Nem tudom, miért maradt ki az utolsó királydráma, a VIII. Henrik a tévésorozatból, de nagyon úgy fest, hogy harmadik évad ezzel a címmel nem lehet. Szívesen vennék pár vígjátékot, Sok hűhó semmiért, Vízkereszt, vagy amit akartok, netán színműveket, Vihar, Téli rege hasonlóan jó feldolgozásban.

Nem nagyon tudok belekötni semmibe, ezért megkapja a maximális pontszámot, de ez egyértelműen Benedict Cumberbatch érdeme.

10/10