Jeanette Winterson: Az időszakadék

Figyelem, néhol erős kifejezések és szexuális tartalom fordul elő az alábbi bejegyzésben, folytatás csak saját felelősségre!

Csak ülök itt, és próbálok írni erről a könyvről, de nem jönnek a szavak. Talán ostobaságnak hangzik, de azon gondolkodom, William Shakespeare vajon hallott róla "odaát", hogy a műveiből ismert írók regényt írtak? Vajon ez büszkeséggel tölti el? Netán közömbös iránta, vagy épp felháborítja, hogy hozzányúltak a műveihez? Talán nem, hisz ő maga is innen-onnan szedegette össze az ötleteit. (Vajon tudta, hogy az Ahogy tetszik c. vígjátéka és a mi Balassi Bálintunk Szép magyar komédiája azonos eredetű?) Nem mintha ez baj lenne, hiszen sokan nyúlnak különböző forrásokhoz.

No de, eltértem a tárgytól. A Shylock a nevemről már írtam, erről több szó ne essék, persze, lesznek kultúrsznobok, akik méltatni fogják, és megfoghatatlan halandzsát vágnak le róla. Hagyjuk!

Az időszakadék a Téli regét dolgozza fel, és összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint a másik könyv. Ezt már átiratnak nevezem! Követi az eredeti darabot - nagyjából - de mégis van annyi változtatás, hogy ne csak sima másolás legyen.

Winterson alapjában véve jól ír, gördülékeny, nem szenvedős - többnyire, a gyerekrablásos rész krimibe illő volt, Leo őrjöngő, esztelen, pusztító, minden józan észt nélkülöző, engesztelhetetlen féltékenysége gyomorforgató és gyomorszorító, Perdita szála az őt megmentő Juhóval szívhez szóló és szívet melengető, ugyanakkor hiába tudtam, hogy így kell lennie, mégis szívet tépő, hiszen elvettek egy csecsemőt az anyjától. Szóval egészében véve jó könyvnek lenne mondható, de Wintersonnak mégsem sikerült végig fenntartania az érdeklődésemet. Valami nem stimmelt...

Vajon mennyire tudatos a mostanában egyre gyakrabban, filmben, könyvben, tévésorozatban megjelenő politikai korrektség? Szinte már kötelező minden műbe legalább egy feketét, zsidót, ázsiait és meleget tenni. Ha Jókai ma írná A kőszívű ember fiait, az egyik Baradlay fiú biztos meleg lenne, zsidó  meg cigány (oppardon, roma...) amúgy is szerepelt szinte minden 19. századi író művében, épp csak pozitívabb színben kellene feltüntetni őket, és Láng Aranka meg mondjuk, kínai lenne. Csehov három nővéréből az egyik lehetne leszbikus, a másik meg... na jó, hagyjuk ezt a játékot. Értem én, és támogatom is, hogy a melegeknek, zsidóknak, ázsiaiaknak, stb. is ugyanolyan jogaik legyenek, mint bárki másnak, de mennyire tekinthető hitelesnek egy mű, amiben patikamérlegen van kimérve az összes vallás és etnikum?

Hát ebben a könyvben az összes típus megvolt, amit fent felsoroltam, egy se maradt ki. Még a feketék-fehérek közti békés együttélés, sőt, szeretet is megvan, kínai lányból pedig mindjárt három. Vajon Wintersonra rászóltak, hogy írjon még bele gyorsan egy férfi páros meleg szálat, vagy magától támadt az ötlete? Vajon befolyásolta, hogy ő maga leszbikus? Nem tudom, de azt hiszem, ez volt az egyik, ami zavart. Hogy nem éreztem természetesnek. Lehet, hogy az USA-ban mindennaposak az olyan élethelyzetek, mikor az emberek ennyiféle típussal találkoznak, de szerintem ott is inkább nagyvárosokban, ám Magyarországon, főleg vidéken simán leélhet az ember egy egész életet anélkül, hogy feketét látna. A kínaiakat elkerülni már nehezebb, gondoljunk csak a gombamód szaporodó boltokra és éttermekre. Ugyanakkor nem sok zsidót ismerek (vagy talán egyet sem), aki ezt folyton a képembe tolná, de a könyvben szereplő zsidó időnként bedobja, hogy ő az. "Ez meg az, amit teszek, azért van, mert én zsidó vagyok." Én éltem burokban, hogy még soha nem hallottam ilyet? Pedig a környezetemben is vannak, mindjárt az egyik szomszédom...

A másik, a szex. Jobb szeretem a virágnyelvet, na! Hadd maradjon valami a képzeletemnek is! WS műveiben is van szex, csak persze szépen körbeírva, és ettől sejtelmes lett, romantikus, és tiszta. Kérem szépen, én nem akarok arról olvasni, nemcsak egy Shakespeare-átiratban, hanem soha, hogy az egyik pasi hogyan nyalja körbe a másik pasi golyóit, vagy a másik pasi hogyan izgul fel egy rejtett kamerától, és mije hová fröcsköl. Ugye, milyen művészi, és keményvonalasan szépirodalmi? Alig várom, hogy megjelenjenek az értékelések, amiben erre is kitalálnak valami ügyes kis magyarázatot, hogy mitől is illik a mű koncepciójába... Legalább én is megtudom.

Meglehet, én vagyok túl türelmetlen, de emellett nincs kedvem metaforákat, allegóriákat, szinekdochékat és metonímiákat megfejteni (hadd fitogtassam kicsit a félművelt tudásomat, haha!) hosszú oldalakon keresztül, és az egyes cselekményrészek közti elmélkedést unalmasnak találtam, és nem is igazán értettem, hiába, no, ebből is látszik, hogy nem vagyok elég művelt.

A fentiek ellenére könnyű volt elolvasni, és az oldalak nagy része gyorsan pörgött. Igazán nem mondhatnám, hogy szenvedtem vele, saját tempómhoz képest elég gyorsan be is fejeztem. Az időszakadék olvasható, de korántsem hibátlan mű, és bőven maradt bennem hiányérzet.

Nos, elolvastam a két könyvet, ami magyarul már megjelent, de a többit nem fogom. Nem hiszem, hogy bármelyik is felérhetne az eredetivel. Egy igazán jó átirat nemcsak feldolgozza az eredeti művet, de ad is valamit hozzá. Ez a könyv tisztességes iparosmunka, de nem zseniális, mint az ihletője.