Caleb Krisp: Állítsátok meg Ivyt! (Ivy Pocket 2.)

Ivy, ​a tűzről pattant szobalány, aki önbizalomban sem szenved hiányt, ezúttal Londonban, egy koporsókészítő házaspár fogadott lányaként bukkan fel. 

Ivytól azonban most is élő és holt alakok egész sora akar valamit. Egy csinos és fiatal örökösnő eltűnt és halottnak hitt bátyjáról szeretne többet megtudni. Trinity grófnő szelleme egy akciós temetés ügyében kísért. Mindeközben az ördögien gonosz Miss Always minden sarkon ott ólálkodik… Ivyt azonban mindez nem érdekli. Ő a legelbűvölőbb (kissé) halott lány egész Londonban, és az egyetlen, aki megtalálhatja Rebeccát. Ehhez azonban át kell jutnia egy másik világba. Vajon sikerül neki? (Kérdezhetnénk, ha nem Ivyról lenne szó!)

"Immár birtokomban volt minden információ ahhoz, hogy megszerezzem a Fellebben a fátyolt. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű ellopni a könyvet, de ez volt az egyetlen esély, hogy megtaláljam Rebeccát. Megszaporáztam a lépteimet, hogy lehagyjam az esőt – hiába –, átvágtam az úton, és akkor vettem észre a lányt, aki fel-alá járkált a ház előtt. Kikerültem egy lámpaoszlophoz kikötött kakiló lovat, és már majdnem az ajtóhoz értem, amikor a lány elém lépett, és a nevemen szólított. Ami igen váratlanul ért."

Igazán szerencse, hogy ebből a könyvből már megvan mindhárom rész, így nem kellett az 1. rész után sem egy évet várnom, és nem kell a 2. rész után sem, ami külön jó a rész befejezésének tükrében. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

A bejegyzés spoileres lehet azok számára, akik nem olvasták az 1. részt!

Úgy három hónap telt el az előző rész vége óta, Ivy most Snagsbyéknél, a temetkezési vállalkozó házaspárnál él Londonban. A pár az első pillanattól fogva gyanús, de bevallom, nem jöttem rá a megoldásra, pedig végtelenül egyszerű volt és kézenfekvő. Megjelenik egy könyvtáros, egy segítséget kérő, bátyját kereső lány, és néhány visszatérő szereplővel is találkozhatunk. Vérfagylaló kalandokat élhetünk át szellemekkel és egy őrültekházában.

Ivynak megmaradt az a "jó" szokása, hogy folyton bajba keveredik, mindenbe beleüti az orrát, és eleinte rettenetesen rosszul méri fel az embereket és az eseményeket. Természetesen nem hallgat senkire, és megy a saját feje után, amiből iszonyat nagy galibák keverednek. Akkora blődségeket művel, hogy néha nem akartam hinni a szememnek, és rettenetesen jól szórakoztam rajtuk. Gyerekkönyvhöz képest ezúttal is elég sok a komor és kissé ijesztő jelenet, de legalább annyi a humoros is. A könyv végére sok kérdésre választ kapunk, pl. az Óragyémántról és Prospáról, de legalább annyi maradt megválaszolatlanul. Néhány válaszra rájöttem, de sokra nem.

Második részt nem könnyű írni, főleg, ha az első olyan jól sikerült, mint itt. Nagyok az elvárások, de Krispnek sikerült megugrania az első könyv színvonalát, sőt, én határozottan úgy éreztem, hogy túl is szárnyalta. Az események pörögnek, a könyv nem ül le egy pillanatra sem, néha alig tudtam lépést tartani velük, a vége pedig kellőképpen izgalmas ahhoz, hogy folytatni akarjam. A szerző stílusa elképesztően egyedi, abszurd és utánozhatatlan.

Ismét John Kelly klassz és vicces rajzai tarkítják a könyvet. A fordító ezúttal is Pék Zoltán, ami garantálja a jó minőséget. Egy dolog volt csak, ami nekem kicsit fura volt, a Snagsby anya, én inkább a mamát használtam volna. De ezen kívül panaszom nem lehet rá.

A pontozás számomra egyértelmű volt:

10/10

Az olvasás lehetőségét köszönöm a Kolibri Kiadónak!