Gonosz könyvek? - avagy mitől megyek a falnak olvasás közben (2. felvonás)

Eljött az ideje az újabb témázásnak, bár az elsőben nem vettem részt, illetve nem egészen úgy, ahogy a bloggerina-társak, ráadásul mivel az egyik előző posztban már érintettem, hogy mi bosszant egy könyvben, nem is voltam benne biztos, hogy akarok erről írni, de aztán némi gondolkodás után rájöttem, hogy van még bosszankodni való a tarsolyomban. Lássuk akkor ezeket pontokba szedve! (Rend a lelke mindennek!)

A könyvek külalakja:

1. A puhakötéses könyvek - igen, utálom a puhakötéses könyveket. Szétesik, megtörik a gerince, kicsúszik a kezemből, stb. Szívem szerint minden könyvet kiadnék keményborítósban is (akkor is, ha drágább), hogy legalább eldönthessem, melyiket akarom. 

2. Ezzel kapcsolatos a következő, ami böki a csőrömet: az indokolatlanul vastag könyvek. Könyörgöm, miért kell egy 500 oldalas könyvnek 4 centi vastagnak lenni, egy 300 oldalasnak meg 3 centisnek? Ha mindehhez még puhakötéses is, meg sem lehet rendesen fogni. Tartani, mondjuk, egy vonaton vagy az ágyban? Netán fél kézzel? Képtelenség! Értem én, hogy ennek - legalábbis részben - gazdasági megfontolásai vannak, a vastagabb papír, és ezzel áttérünk a...

3. pontra, a szellős sortáv, a nagy margók vastagabb, tehát drágább könyvet eredményeznek. Én pedig utálom, ha hülyének néznek, mert ugye, úgyse jövök rá, meg elsős kisdiák vagyok, aki nem tud megbirkózni egy sűrűbb szedésű könyvvel...

4. A sablonos borítók. Mert fantasy-borítón 99%-ban zord arckifejezésű férfi van, csuklya alá rejtett arccal, vagy anélkül, de karddal, íjjal, vagy valami hasonlóval, netán valami természetfölötti lény. Vagy mindez együtt.

A romantikusokon meg félig meztelen nő egyedül vagy egy szintén félig ruhátlan férfival, szexre éhes képpel. Na, és persze, tökéletes testtel. Brr. Ismét az olvasók lenézésével találkozhatunk. Biztos van, akit ez vonz, de ha én meglátok egy ilyen borítót, kb. már az sem érdekel, milyen a tartalma, menekülőre fogom.

Helyesírás, nyelvhelyesség:

Hm, ez nagyjából a fordítón múlik idegen nyelvű könyv esetében, de a szerkesztőnek, lektornak is nagy szerepe kell(ene), hogy legyen, akár magyar, akár külföldi alkotásról van szó, de sajnos, egyre több hibával, következetlenséggel találkozom mostanában. Pedig egy csomó kiküszöbölhető lenne egy szimpla helyesírás ellenőrző programmal. Ami nekem nagyon szemet szúr, az a helytelen toldalékolás. Már az olyan egyszerű neveknél is, mint mondjuk, János, találkozhatunk olyan formával, hogy János-t. És akkor még hol vannak a bonyolultabbak, mint hogy bármilyen furcsa, de a Jo alak pl. "Jóval" lesz a toldalékoláskor, stb. Pedig ezekre is vannak szabályok, utána lehet járni, kérem! Az internet korában, amikor ez mindössze pár kattintás, nemigen van rá más magyarázat, mint az igénytelenség, netán a sietség.

Arról már szóltam a Kakukkszónál, hogy nekem a "kell menjek" még mindig helytelen forma, de úgy tűnik, semmit sem tehetek ellene, hiába ágálok.

A könyv tartalma:

1.Klisék a történetvezetésben és a szereplőkben. Kimásolom ezt a részt a korábbi bejegyzésből, mert úgysem tudnám jobban megfogalmazni: "Sikítva menekülök az ellenkező irányba, ha egy fülszöveg így kezdődik: A jóképű és gazdag - itt jön egy férfinév, lehetőleg valami jó kacifántos, egy Billre meg Joe-ra sem emlékszem közülük, Alastair meg Craig, de minimum Edward vagy Christian - megismerkedik a szép, de félénk - tetszés szerinti női név, szintén nem jellemző egy Lizzy vagy Jane, annál több Anastasia meg Abigail, és hasonlók - ... na, én itt félre is dobom a könyvet. Többnyire kapunk egy adoniszi testű, krőzus gazdag pasit, meg egy szép, de önbizalom hiányos vagy átlagos lányt, akik halálosan egymásba szeretnek. De mert semmi sem megy egyszerűen, a pasiról kiderül, hogy egy agresszív állat, akit kezeltetni kéne, a lány meg egy idióta, mert egyáltalán szóba áll vele, ahelyett, hogy feljelentené zaklatásért. Persze, minden jó, ha a vége jó, és a női olvasók egy része sóhajtozva epekedhet az ilyen vadbarmok után."

YA esetén az idegesítő tini főhősök verik le a biztosítékot, hisztis kis hm... kamaszlánykák, beképzelt fiúcskák, rosszul megírt, egysíkú karakterek, szerelmi háromszög, stb. 

Romantikus könyvet és YA-t ezek miatt már nem is olvasok egy ideje, minek? Tizenkettő egy tucat, tisztelet a kivételnek. 

2. Megjegyezhetetlen nevek. Ez főleg a fantasyre jellemző, a Trónok harcában (bár a könyveket nem olvastam, és a sorozattal is elakadtam valahol a 3. évadban) pl. még a 2. évadban is csak a főszereplőket bírtam megkülönböztetni név alapján, és még párat arcról, de üssetek agyon, most nem tudnék hirtelen háromnál többet felsorolni, leírni meg pláne nem.

3. Túl sok szereplő és történetszál. Főleg, ha ez már a megértés rovására megy. És ennek ikertestvére, a...

4. Logikátlanság. Most nem apró bakikra gondolok, mint hogy a főszereplő a 120. oldalon még fehér lovon nyargalt, a 121-en meg már feketén, és közben le sem szállt a lóról, hanem nagy hibákról, önellentmondásokról.

5. Kidolgozatlanság. Megalkot a szerző mondjuk egy új világot, de nincs rendesen kifejtve a háttér, ilyenkor nem tudom elképzelni, és ez zavar. Ennek ellentéte az...

6. Elveszünk a részletekben. Hacsak nem gasztro-könyv vagy a történet szempontjából elengedhetetlen, ki a fenét érdekel, hogy mit evett a főhős, vagy hogy milyen utcákon keresztül futott a gyanúsított. Mintha ez utóbbi jelentene az olvasók zömének bármit is, mivel még sosem járt arra. Különösképp, ha ez még egy kitalált városban is játszódik. Kivétel, ha mondjuk, a szereplő jellemének jobb megismerését szolgálják az ilyen részletek.

7. Öncélú erőszak vagy szex. Már sokat fejlődtem (ha ezt annak lehet nevezni), és nem akadok ki egy brutálisabb jelenetnél, amiben folyik a vér vagy egy szaftosabb szexjelenet olvastán, amennyiben tényleg szükséges, de ha csak azért van benne, hogy így vagy úgy megbotránkoztasson, azt ki nem állhatom. És végezetül a számomra legnagyobb bűn, az...

8. Unalmasság, vontatottság. Ez persze, igen szubjektív, kinek mi az unalmas, és nem keverendő össze a lassan csordogálással. A most olvasott A szél neve például az átlagosnál hosszabb könyv, úgy 20%-ánál járok, és még mindig alig történt valami, de egy betűjét sem untam eddig. Ügyesen adagolja az információkat, úgy, hogy tudni akarjam, mi jön ezután. Egy krimiben sem muszáj folyton akciónak lenni, és ha csak beszélgetnek, jönnek-mennek, az is megírható úgy, hogy érdekes legyen.

Ha jól megvakargatnám, biztosan jutna még eszembe egy s más, de bosszankodásból ennyi egyszerre elég, azt hiszem. Kíváncsian várom, a többieket mi bosszant fel olvasás közben, és kommentelni is ér!

És a többieket mi dühíti fel? (Ha kihagytam valakit, sikítson, és pótolom)

reea

Zenka

FFG

PuPilla

Ilweran

Nima

Andi

tigi

szeee

Anaria

Laura Arkanian

Catriana