Keresés ebben a blogban

2016. január 18., hétfő

Olvassunk "külföldiül"! Olvassunk "külföldiül"?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hároméves kislány, aki az apukájával sétált egy nyári este, és elhaladtak a kertmozi előtt. A kertmozit magas fal vette körül, ezért a vetítővásznat nem lehetett látni, de a hangok kiszűrődtek, és a kislány csodálkozva állapította meg, hogy nem érti, mit mondanak. Meg is kérdezte:
- Ezek hogyan beszélnek?
- Hát angolul.
- Angoluuuul????

Bár nem emlékszem erre a jelenetre, csak az apám elmondásából, de szeretem azt képzelni, hogy ez volt az a pillanat, mikor elhatároztam, hogy megtanulok angolul.

De talán már ezzel a vággyal születtem. Amióta az eszemet tudom, tudni akartam angolul, így hát egyenes út vezetett az angol tagozatos gimnáziumig. Érettségi után aztán már megtört a lendület, mert nem vettek fel angol szakra az egyetemre, hanem magyar-könyvtár szakot végeztem főiskolán, de amíg nyelvvizsgával lehetett angolt tanítani iskolában, addig tanítottam, utána pedig magánúton még sok évig folytattam, míg pár éve átnyergeltem a fordításra.

Szóval az angol át- meg átszövi az életemet. Később aztán jöttek más nyelvek, mert ahogy a mondás tartja, hét nyelven akartam beszélni. Jött a francia, az olasz, majd a spanyol, de ez olyan idegesítő módon keverhető az olasszal, hogy részben emiatt fél év után abbahagytam, és elkezdtem a németet, hogy "kiüssem" vele a spanyolt. Volt egy hamvába holt kísérletem a japánnal, és a terv, hogy nem kellene nyolc évnyi orosz tanulást veszni hagyni, terv maradt.

Bár a franciát meg az olaszt most is szeretem (csak azt ne kérjétek, hogy mondjak valamit, mert majdnem teljesen elfelejtettem), de az angol maradt az igaz szerelem, számomra a világ legszebb nyelve - a magyar után.

Szóval, a hosszúra nyúlt bevezető után, az e havi témázásunk az idegen nyelven való olvasás, vélemények, tapasztalatok. Sajnálom, ha csalódást okozok, de nem fogok arról elmélkedni, hogy miért jó vagy nem jó idegen nyelven olvasni, hogyan segíti a nyelvtanulást, stb. Inkább az élményeimről és az érzéseimről fogok beszámolni, szóval most lehet átmenni másik blogokra, huss-huss!

Hm, hát majdnem megint nem írtam, mert - és most tessék megkapaszkodni, leülni vagy egyéb támasztékot keresni - nem olvasok idegen nyelven. Pontosabban már nem. Pontosabban néha-néha egy-egy novellát, különálló történetet, és sok-sok, sőt rengeteg feliratot, de könyvet nem.

No, de nem volt ez mindig így. Nyelvtanáraim véleménye az volt, hogy minél hamarabb el kell kezdeni idegen nyelven olvasni, így aztán még első gimis voltam, mikor már rövidített olvasmányokat kaptunk. Volt pl. egy Shakespeare gyerekkoráról, aminek kb. háromszor rugaszkodtam neki, mert az eleje borzalmasan unalmas volt, de aztán megszerettem, egy állatkertből vagy cirkuszból megszökött oroszlánról, aminek még a címére is emlékszem: Lion At Large. 

Később már teljes regényeket kaptunk, harmadikban olvastam többek között Az Édentől keletrét, és máig nem tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy Shakespeare-t olvassak eredetiben - csúfos kudarcot is vallottam vele.

A franciát és olaszt ugyanaz a tanárnő tanította (már dolgoztam), és neki is az idegen nyelven való olvasás volt a mániája, viszont ő úgy gondolta, hogy a Harlequin-regények (tudjátok, Tiffany, Romana és társai - ha nem tudjátok, miről beszélek, érezzétek magatokat szerencsésnek) viszonylag egyszerű, ismétlődő szókincse és nyelvezete gyors sikerélményt nyújt, ezért "szakmányban" olvastam az ilyen jellegű romantikus irodalmat, és Barbara Cartlandet (van, aki még ismeri ezt a nevet?) ezen a két nyelven.

Ő Barbara Cartland csupa rózsaszínben,,,
Valóban nem nehéz az ilyen könyvekkel megbirkózni a szövegét tekintve (a történet maga instant agysejtrombolás), de elég speciális a szókincse ugyanakkor. Mivel olaszul olvastam több ilyet, még a mai napig emlékszem ilyen szakszavakra, kifejezésekre, hogy a borzongás végigfutott a gerincén (il brivido scorse sulla schiena), és annyi ágaskodó virilitá (férfiasság) olvastán csoda, hogy nem lett belőlem leszbikus... Nem beszélve arról, hogy elmehettem volna olasz fehérnemű boltot nyitni, amennyiszer mutatkoztak a bugyiban, melltartóban, köntösben - vagy épp anélkül...

Talán ez most így kínzásnak vagy kínlódásnak tűnik, de valójában nem volt az. Elég jól szórakoztam olvasás közben, valóban gyors sikerélményt ad, és most ahogy leírom is, jókat mulatok magamban. 

És még valami. Nem tudom megindokolni, hogy miért, de idegen nyelven - főleg olaszul - az ilyen alkotások sokkal élvezhetőbbek, mint magyarul. Ugyan angol példa, de egy kolléganőm az első iskolában, ahol tanítottam, hozott nekem egy ilyen Harlequint, hogy olvassam el, merthogy milyen aranyos. Gőzöm sincs, miből gondolta, hogy érdekel, szerintem sosem adtam jelét... És tudjátok mit? Tényleg aranyos volt (ebből a könyvből tanultam a toddler kifejezést. :D). Azután pár évvel később megjelent magyarul is, beleolvastam, és azt a merő undort, amit olvasás közben éreztem, nem tudom kifejezni. Olaszul olvasni romantikus könyvet meg egészen élvezhető volt. (Nem "úgy" élvezhető, na, értitek...)

Vannak könyvek, amik más nyelven olvasva egészen más hangulatúak. Még gimis olvasmányom volt a Little Lord Fauntleroy. Bűbájos, kedves könyvként emlékszem rá. Sok évvel később megvettem magyarul, és komolyan a hányinger kerülgetett, olyan giccses volt és szirupos.

Vagy Rosamunde Pilcher könyvei. Magyarul van egy bizonyos stílusuk, amit nem tudok megfogalmazni, de amikor az egyik könyvét angolul olvastam, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a stílusnak nyoma sincs.

Az idegen nyelven olvasás hát beépült az életembe, természetes volt, hogy időről-időre más nyelven olvassak. Ez a más nyelv később leredukálódott az angolra, de elmondhatom, hogy sok könyvet fogyasztottam el ezen a nyelven. Ha egy sorozatból nem volt elérhető elég gyorsan a következő rész magyarul, már vettem is elő az angol nyelvű példányt. Sookie Stackhouse, Twilight, Hush, hush, Harry Potter utolsó része - hát nem fogok évekig várni a magyar változatra! Ha lesz egyáltalán.

Aztán ez szépen, észrevétlenül megváltozott... Nem tudom megmondani az okát. Nem tudok tetten érni egyetlen pillanatot, motívumot, okot sem, ami ezt kiváltotta volna. Talán, hogy a munkám is az angolhoz köt, és mikor végre becsukom a gépet, nem akarok angol szöveget látni? Meglehet, ez is benne van, de biztos, hogy nemcsak ez az oka. Tévésorozatnál semmiféle akadályt nem jelent, hogy eredetiben nézzem azt a sorozatot is, amit nem én fordítok. Divat lett más nyelven olvasni, én meg már csakazértse? Nem hiszem. A nagy globalizáció közepette még inkább ragaszkodom az anyanyelvemhez? Talán. Kényelmesebb? Biztosan, de ez sem a fő ok. Csak egyet tudok, hogy nem akarok idegen nyelven olvasni, nem vonz, nem vágyom rá.

Mostanában ugyan ez mintha megint változni látszana, köszönhetően a kiadók által félbehagyogatott könyvsorozatoknak, újra fontolgatom az angolul olvasást legalábbis egy-két sorozat esetében. Thursday Next és A Szellem inasa, Outlander, és az egyetlen romantikus írónő, akit el bírok viselni, sőt szeretem, Jude Deveraux könyvei. De annyi jó könyv elérhető magyarul is, és egyelőre a könyvek iránti vágyam nem érte el azt a szintet, hogy rászánjam magam az angolul olvasásra.

A Thursday Nextnél visszatartanak a mások által imádott beszélő nevek is (én utálom őket), mert így gőzöm sem lesz, ki kicsoda az eredetiben. Ugyanez volt a Harry Potternél (nem csoda, ugyanaz a fordító), mikor először olvastam eredetiben A Főnix rendjét, több fejezeten át fogalmam sem volt, hogy ki az a Fudge, mire rájöttem, hogy Caramel...

Kellene még valami frappáns lezárás, de semmi okos nem jut eszembe, úgyhogy inkább elmegyek vasalni, ide alulra meg bekerülnek majd a témázás további résztvevőinek linkjei.





PuPilla
Nima
FFG
Miamona
reea témába vágó régebbi posztja

Utóvédek:
Dóri
Bubu Maczkó
Katacita
Tataijucc







21 megjegyzés:

  1. sose értettem, hogy te, aki perfekt tudsz angolul, mint Pupi, miért nem olvasol angolul. még most se értem. :D
    bár az indokot, hogy magyarul is baromi sok könyv van, amit az ember el szeretne olvasni, teljesen megértem, én is pont így gondolom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, perfekt vagyok-e... Minél többet foglalkozom angollal, annál inkább úgy érzem, hogy semmit sem tudok. :)
      Hogy őszinte legyek nem egyre kevésbé gondolom úgy, hogy ha tudok angolul, abból egyenesen következik, hogy olvasnom is kéne angolul. :) Azt nem tudom, hogy miért nem akarok angolul olvasni, csak azt, hogy nem. :D Ki tudja, lehet, hogy holnap úgy ébredek, hogy olthatatlan vágyat érzek egy idegen nyelvű könyv iránt. ;)

      Törlés
  2. Szerintem ennyiszer én még nem kerültem emlegetésre posztban és vagy kommentben, mint most :D Közel sem vagyok perfekt, de egyébként Bea, ez totál természetes érzés, hogy amikor jól tudsz valamit, egyre inkább azt érzed, hogy még jobban is tudhatnád. :)))
    Nekem abból indult ki az angolul olvasás vágya - a nyelv szeretetén kívül -, hogy nem akartam elfelejteni. Nálad ez kevésbé következhetne be, hiszen napi szinten foglalkozol vele, dolgozol a nyelvvel, fordítasz, szerintem teljesen jogos igény ilyenkor, hogy kikapcsolódásképp a saját anyanyelveden olvass. :)

    Szuper poszt lett egyébként, nem tudom miért érezted úgy, hogy nem illik ide, tökre erről van szó, és hát az élmények meg az indíttatás, vagy épp a stop mindenkinek más ebben. :) Azért annak örülök, hogy te is ilyen szerelmese vagy az angolnak, szerintem is a legszebb, a magyar után. :)))

    Romantikusok: érdekes, már tőled függetlenül korábban én is megfogalmaztam sokszor, hogy angolul néha totál máshogy csapódik le, és nem is zavaró egy-egy cukibban-rózsaszín, vattacukros, vagy épp nyálas jelenet. Egyszerűen hiába ugyanaz a történet, a szavaktól más a kontextus, és így az élmény is. Sok múlik a fordításon is, tényleg vannak, amik magyaul lesznek sziruposak, van, amik meg angolul blődek egy jó magyar fordító átvarázsolt szövegéhez képest. :) Mazsolázni kell. :D
    A Harlequineken és Fudge-on jót nevettem. :D Én meg képzeld, egy ideig nem tudtam ki az a Sipor... :D Kreacher az angol HP-ban. :D Egyébként TTB nagyon jó neveket kreált, egyedül Lumpsluckot és a Lump klubot nem bocsátom meg neki, az annyira nem tetszik gy. :S (Slughorn és Slug Club)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát kb. te vagy köztünk, aki a legtöbbet olvas angolul, és ír is róla. :)
      Én valahogy úgy gondoltam, hogy a témázás célja részben az, hogy tanácsot adjunk, hogyan lehet idegen nyelven hatékonyan olvasni, hogy megosszuk a különböző tapasztalatainkat, stb., én én erről semmit sem írtam. :)
      Igazából nem kifejezetten a fordítás miatt maradt abba az angolul olvasás, csak valahogy úgy vége lett... :)
      Nagyon jó fordítónak tartom TTB-t, de mikor elolvastam a HP 5-öt angolul, utána picit csalódott voltam, mert egyes kifejezések, sőt egész bekezdések, oldalak valahogy hangulatosabbak voltak eredetiben. Nem tudok egyébként rajtam kívül egyetlen embert sem, aki nem szereti a beszélő neveit. :D
      Azt olvastam, hogy a hoppanálás szó megalkotását megbánta, mert túl játékos, gyerekes lett.

      Törlés
    2. Dehogynem, te is erről írtál! :D És ki tudja kinek adhat épp ez löketet. Egyébként a témázásban mindig lehet kalandozni, meg magunk felé húz a kezünk néha, és csak jó megosztani egy élményt a témával kapcsolatban, azt, hogy hogy jutottunk idáig stb. Nincs rossz megközelítés. ;)

      Igen, ismerős ez az érzés TTB-vel kapcsolatban, imádtam a magyar fordításait az első pár kötetben, de amikor ráálltam az angolra, ahogy vártuk az új kötetek megjelenését, mindig rájött ez az érzés, hogy jobb ez angolul mégis... ettől függetlenül tényleg jó fordító, és sokat adott a HP-sorozathoz, igazán jól ültette át magyarra.
      Nekem tetszik a hoppanálás. Csak attól mászok falra, amikor valaki hopponálásnak mondja. -.-' Standard hibák, amitől HP-fanok kaparják a falat... :D ilyen még a Bogoly Berti féle mindenízű drazsé helyett a Bagoly Berti... :))
      Én szeretem a neveit, de nem mindet. Meg kicsit mérges voltam rá a hatodik kötet fordításánál, én is nekikezdtem ugyanis lefordítani és hát khm, úgy éreztem egy pár dologra kreatívabbat sikerült kitalálnom, mint végül neki... (de ez tök fellengzősen hangzik, szóval gyorsan felejtsük is el :D )
      És mi lett volna jobb a hoppanálás helyett, azt nem írta?

      Törlés
    3. Szerintem is jó a hoppanálás. Nem, úgy emlékszem, azt nem írta, csak, hogy ahogy a történet komorodott, úgy érezte, túl könnyed a szó hangzása. (Most pirulok, de asszem, egy egész köteten át olvastam Bagoly Bertinek... nem lehet, hogy ez is olyan, mint a csikesz, és később írták át Bogolyra? :DDD)

      Törlés
    4. Nem. *vörösfej* :@

      :D :D :D
      Csak vicceltem. De egyébként tényleg Bogoly, nem a csikesz-cikesz esete. :)
      Szerintem nem volt zavaró a hoppanálás a sötétebb történetszálaknál sem, addigra totál megszoktuk, ezt csak ilyen mélyen nyelvészkedők vennék észre, hogy húha, lehet, hogy nem elég komor, túl játékos szó... :)

      Törlés
    5. :DDD De legalább a 2. kötet környékére rájöttem, hogy félreolvastam. :)
      Igen, szerintem is jó szó. :)

      Törlés
  3. Jaj, még a rövidített olvasmányokra akartam reagálni. Azzal egyetértek, hogy a tanárok "erőltetik" vagy legalábbis javasolják az angolul olvasást, de ezek a rövidített olvasmányok, néha olyan borzalmasan pocsékok, hogy hihetetlen. Fizikailag fájt néha némelyiknek a faék egyszerűsége, vagy egyszerűen nagyon hülye témáik vannak, nagyon utáltam őket, és nem azért, mert annyival magasabb szinten lettem volna ezeknél a belőtt stage-eknél, hanem mert igénytelenek... (szerintem, - persze tisztelet a kivételnek, mint a te Lionod mondjuk, amit amúgy nem ismerek.) Amikre emlékszem pl.: Flour Babies, The Last of the Mohicans, Grace Darling. Blöhh. Olvastassanak inkább pár oldal HP-t. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így van. Unalmasak, rosszak tudnak lenni.
      Nem emlékszem, hogy a Lion At Large jó volt-e, csak arra, hogy itt tanultam meg az "at larga" kifejezést, meg, hogy valami kisfiú találja meg a szökött oroszlánt, és folyton attól féltem, hogy a dög megeszi szegény gyereket. :D (Asszem, nem ette meg.)

      Törlés
    2. "asszem nem ette meg" :D
      Dejó, hogy valaki egyetért ebben. Mindig csak dicséretet hallok a rövidítettekről, valahogy senki nem mondja ki, hogy csak azért jók, mert nem nehezek, de igazából elég szarok. :S

      Törlés
    3. Huh, asszem, egyszer írok A kis Dorrit c. Dickens-regény rövidített változatáról, hogy mekkora egy rakás trágya!
      A rövidítés nem egyenlő azzal, hogy jó, csak könnyebb.

      Törlés
    4. Így van. Meg x vagy z számú szót használnak benne a stage-ek szerint... a minőséget ez nem garantálja, sőt.

      Törlés
  4. :o Azt tudtam, hogy jól állsz nyelvekkel, de a japánról pl. sejtelmem sem volt.:)
    Persze erről a témáról sokat beszéltünk, és alapvetően egyetértek veled abban, hogy annyi könyv van magyarul is, de nem tudom miért, általában úgy járok, hogy sosem azt, amit szeretnék. :)

    Szerintem az a szókincs, és hajszálnyi különbséget kifejező szavak tudják elferdíteni teljesen a karaktereket, a hangulatot, annyira, hogy olvashatatlan. Ettől lehet kicsit szárazabbnak érezni pl. az angolt, de már, ennyi év után pontosan tudom, nem száraz, csak más. :)

    Tanulj még nyelvet, hajrá! Szerintem annyira klassz, hogy ennyi lábon állsz. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon rövid ideig tartott a japán tanulásom, kb. a 3. leckéig jutottam a könyvben, abból sem emlékszem semmire. :D A sógunból több megmaradt. :D És oldalakon át gyakoroltam a hiragana és katakana írást. :)
      Nekem nem száraz az angol, ahogy mondod, más. :)
      Már nem hiszem, hogy valaha is nekilátok újabb idegen nyelvnek, bár ki tudja, mit hoz a jövő? ;)

      Törlés
    2. :o szerintem, aki ennyi nyelvet beszél, annak könnyebb a következő, kár lenne kihagyni. És tudod, nekem mindegy, nem én dolgozom vele, de azért nem lenne klassz? :)

      Törlés
    3. Soha ne mondd, hogy soha! :) Most nem vágyom újabb nyelvre, de sosem lehet tudni. :)
      És hát azért az "ennyi nyelv" nagyon túlzás ám, az angol belőle az egyetlen értékelhető tudás, a többi valahol ott lapul a mélyben jól elfelejtődve. Az olasznak jóformán az elejéről kellene nekiállnom, ehhez meg nem túl sok kedvem van.

      Törlés
    4. Akkor is sokat számít ám, ha csak pár mondatot, szót tudsz. Sokkal könnyebben megértesz egy n-edik nyelvet, észreveszel összefüggéseket, hasonló szavakat, nyelvtani szerkezeteket... néha csak tudat alatt is, de akkor is.

      Törlés
    5. Ez biztos, hogy így van. Mikor olaszul tanultam, a franciából rengeteg mindent lehetett kikövetkeztetni. És mivel a hangzásuk nem hasonlít annyira, nem is kevertem, mint az olasz-spanyolt. :)

      Törlés
  5. Ezek a rövidített Oxfordos kötetek nekem valamiért nem tetszenek annyira... nagyon lesarkítva van bennük a történet. Olyan, mint a magyaroknál a "kötelezők röviden" sorozat. Igaz, nyelvtanuláshoz jó, meg hogy vannak bennük feladatok, hogy biztosan megértette e az illető. Nemrég megkaptam ilyenben a Jane Eyret, az eredetijét imádom, az Oxfordos nekem túl rövidke volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez bizony így van, valójában leginkább nyelvtanulásra való, jobb esetben meghozza a kedvet az eredetihez.

      Törlés