Jessica Day George: Éjféli bál

A varázsló-vámpír-bukott angyal-dorama korszakaim után itt vannak a mesék, mesefeldolgozások (Grimm, Once Upon A Time, hogy a sorozatokat említsem).

Ez a könyv egy ismert Grimm-mese, A széttáncolt cipellők továbbálmodása.

Röviden az eredeti történet: Adva van egy király, akinek 12 lánya van. Ezek a lányok, bár minden este rájuk zárják az ajtót, reggelre mégis széttáncolják a cipőjüket. Adva van egy kiszolgált katona, aki úgy gondolja, kideríti, hogyan lehetséges ez. Tovább nem mesélem, aki olvasta, tudja, miről szól, aki meg nem, az sürgősen pótolja!

Nem igazán tudom, mit vártam, mikor ezt a könyvet kezdtem olvasni, leginkább valami kis könnyed, könnyen emészthető mesét, de azt biztosan nem, amit kaptam. Egy kicsit szkeptikus is voltam, egy kicsit bizony előre fanyalogtam, hogy vajon mit lehet ebből a történetből egy egész regényre valót kihozni.

A jó hír, hogy hát bizony ki lehet! És sokkal, de sokkal komolyabb lett, mint amire számítani lehetett.

Mikor gyerekek vagyunk (nálam legalábbis így volt), elfogadjuk, hogy amit olvasunk, úgy van, és kész. Elgondolkodik valaki azon, hogy hogyan választják szét a galambok az ocsút a lencsétől, hogy kisegítsék Hamupipőkét? Hogy a mostohaanyja meg a mostohatestvérei hogyan nem ismerik fel csak azért, mert szép ruha van rajta? Hogy Hófehérke hogyan lehet olyan ostoba, hogy harmadszor is bedől a királynő trükkjének? Hogy hogyan beszél a farkas, és hogyan nem hal bele abba, hogy telepakolják a hasát kövekkel? Szerintem nem.

Jessica Day George viszont elgondolkodott, és általa én is. Az eredeti mesében a lányok örülnek a minden esti bálnak, de én belegondoltam: tényleg olyan jó lehet éveken keresztül minden éjjel táncolni, ha van kedve az ember lányának, ha nincs? Akkor is, ha beteg, ha szomorú, ha fáradt, ha inkább aludna vagy olvasna? Télen-nyáron, ha esik, ha fúj?

Ezek a lányok nem örülnek. Ezek a lányok csak úgy belecsöppentek a dologba. A legkisebb még csak hatéves, és ágyban lenne a helye. De a legidősebb is csak 18 körüli. Ezeket a lányokat valami kényszeríti, hogy ezt tegyék. Királyi apjuk kétségbe van esve, mert nem tudja elképzelni, hová tűnnek a lányai minden éjjel, és mitől szaggatják szét a cipőjüket. (Amúgy milyen cipő lehet az, amit egy éjszaka alatt szét lehet szaggatni?) Mint a mesében, ő is keresi a rejtély kulcsát. Közben egy túlbuzgó püspök boszorkánysággal vádolja a lányokat.

Galen még csak 19 éves, de már kiszolgált katona, aki most tér haza a háborúból. A királyi udvarba kerül a kertész mellé, és igen hamar feltűnik neki a legidősebb hercegnő, Rózsa (mind a 12 lánynak virágneve van), és mivel nem ejtették a feje lágyára, a hercegnők furcsa viselkedése is. Hát óvatosan nyomozni kezd...

Nem írom le a történet további részét, akit érdekel, olvassa el!

Újabban azon mérem le, hogy egy könyv jó-e, hogy milyen gyakran nézem meg, hányadik oldalon tartok. Ennél a könyvnél először kb. negyedénél néztem meg az oldalszámot, akkor sem unalomból, csak kíváncsiságból, tehát lekötött, pedig itt még a rejtélyről semmivel sem tudunk többet, mint az elején.

Nagyon tetszett, ahogy az írónő leírja a lányok életét, hogy mekkora nyűg nekik a tánc, Galent, aki zsenge kora ellenére komoly, érett, felelősségteljes férfi, aki megjárta a háborút, és nem mellesleg kötöget! (Ez igen hasznos képesség tud lenni, ha az embernek elfogy az összes zoknija, és a harctéren nem tud újat beszerezni.) Nem mellesleg Galen eme tudománya még igen jó hasznot fog hajtani a későbbiekben.

Érdekes volt, hogy a hercegnők kivételével a nevek javarészt németesek, talán a Grimm-fivérek tiszteletére.

Az országnevekben pedig kis ügyességgel felismerhetők létező földrajzi nevek. Vesztfálin, Analúzia, Breton, stb.

Egyes kritikák a könyv hibájául róják fel, hogy a karakterek nem elég kidolgozottak, a jók jók, a rosszak rosszak. Ebben van is valami, de végül is meséről van szó alapvetően, vagy mi a szösz!

Sokak szerint túl mesés a történet, szerintem meg annál sokkal komolyabb, és épp azt találtam a könyv legnagyobb pozitívumának, hogy nem ragad le az eredeti műnél.

Ennek ellenére nálam az egyszer olvasható kategória, akkora pluszot nem adott, néhány estére elszórakoztatott, viszont szívesen olvasnék az írónőtől más mesefeldolgozást is.

10/8