Téli mese (film, 2014)

A könyv az elsők között volt, amit a Rukkolán happoltam. (Akinek ez kínaiul volt, az látogassa meg a rukkola.hu oldalt.) Jó-jó, a címben film van, én meg itt a könyvről hablatyolok, bocsánat a kis kerülőért. A könyv megjött, és én nekiveselkedtem, de meg volt átkozva, mint Bagaméri. Tudom, ez hülyén hangzik, de egyszerűen egyszerre nem tudtam 2 oldalnál többet elolvasni belőle. Mindegy volt, hogy van-e rá időm, van-e hozzá kedvem, 2 oldal után minden egyes alkalommal letettem. Ez így nem túl produktív olvasás, ami azt illeti. Próbáltam megtisztítani (nem úgy, hogy víz alá tartottam, természetesen), és így picivel gyorsabban haladtam, de nem sokkal, mindig volt más könyv, ami jobban érdekelt, és az első rész után (amikor Peter megismerkedik Beverlyvel) be kellett látnom, hogy ami nem megy, az ne erőltessük, és végképp félbehagytam. Sőt, gyorsan el is ajándékoztam.

Amikor megláttam a film trailerét (na, már rá is tértem a filmre, csak eddig kellett várni) a varázslatos szerelemről, ami száz évvel később is él, felmerült bennem, hogy talán rosszul tettem, hogy félbehagytam a könyvet. Gondoltam, megnézem a filmet, és meglátom, hátha érdemes folytatni a könyvet.

Ezt a nyáltengert, te jószagú atyaúristen! Valami borzalmas volt. Ha nem cseresznyét magozok közben, úgy félbehagyom, mint a huzat. (Mint tavaly a borsópucolás meg az Anna Karenina esete.) Ekkora kéjes örömmel már régen töröltem filmet a gépemről, mikor megjelent a "vége" felirat. Pedig minden adva lett volna egy jó kis romantikus mozihoz, kiváló szereplőgárda, Colin Farrell, Russell Crowe, Will Smith, a halálon is túlmutató szerelem, a jó és a rossz örök harca, időutazás? vagy reinkarnáció?, nem tudom, melyik szó lenne ide jobb. 

Ehelyett kaptam egy rettentően giccses "alkotást", borzalmas párbeszédekkel. A csúcs az volt, mikor Beverly azt mondja Peternek, hogy (nem emlékszem pontosan, de vissza nem keresem, bocsánat, ha nem pontos): Ha most nem szeretkezünk, talán nem lesz többé alkalmam rá. Mire Peter: Akkor tegyük meg! Édes jó Istenem, ezt a béna szöveget! Vagyis, mielőtt meghalok, még dugjunk egyet. Nem mondom, ez is egy érv, még ha elég szánalmas is. 

A színészek tűrhetőek, Crowe kiváló gonosz, talán a legjobb az egész filmben. Farrell-nek nem áll jól a romantikus szerep, ez legalábbis nem. És az a haj, te jóságos ég! Értem én, hogy a sztárgázsik miatt már nem tellett jó fodrászra, de azért mégis!

A könyvhöz nem jött meg a kedvem, bár nemrég olvastam, hogy amaz sokkal összetettebb, mint emez, ami nem meglepő, és a szerelmi szál csak az egyik a sok közül, de még így sem. 

Nem vagyok valami nagy romantikus film-rajongó, de azért van néhány jól sikerült alkotás. Személyes és erősen szubjektív kedvenceim között van a Szív hídjai (ami jó példa arra, hogy akcióhős - Clint Eastwood - is lehet jó hősszerelmes, az időelcsúszós A ház a tónál, a régi, de annál jobb A kaktusz virága, az elején szomorú, de végül happy endes Legénylakás, az idegbeteg Napos oldal, a zenés-táncos Hajlakk, és persze a szinte kötelező Jane Austenek: A Paltrow-féle Emma és mindegyik Büszkeség és balítélet, a sorozat és a 2005-ös film. Sőt volt egy kb. 1940-es film is, én azt is szerettem. De még sorolhatnám. Ezekre emlékezni fogok még sokáig, míg meg nem lágyul az agyam, ezt a filmet meg igyekszem gyorsan elfelejteni.

És zárásként az imdb rövid tartalomleírása hevenyészett fordításban: "Egy tolvaj beleszeret egy örökösnőbe, aki meghal a karjaiban. Mikor a férfi megtudja, hogy övé a reinkarnáció ajándéka, felkerekedik, hogy megmentse a nőt." Hogy mi, kérem szépen? Azt hiszem, nem ugyanazt a filmet láttuk, de azt, aki ezt írta, legalábbis nem igazán érdekelhette, hogy mit néz, és nagyjából a hasára ütött a leírás készítésénél.