"Nem kell Lokinak lenned ahhoz, hogy letérdeljek eléd"

Mikor szembejött velem (mondjuk így) ez a gif (tényleg, ezeket a mozgó kis képecskéket gifnek hívják egyáltalán?): az első reakcióm nekem is ez volt volt: Hehe! Aztán meg: Ó!

Aki nem tudna angolul, a párbeszéd ezt jelenti:

- Néha azt kívánom, bár Loki lennék, és mindenki letérdelne elém.

- Nem kell Lokinak lenned ahhoz, hogy letérdeljek eléd.

Azt hiszem, nem nehéz kitalálni, a riporternő vajon mi célból térdelne le a sármos színész elé, de nem abból, amire ő eredetileg célzott, mármint, hogy hatalma legyen az emberek felett, sokkal inkább szexuális célzattal... Nem részletezném, hátha kiskorúak is olvassák a blogot, bár vannak olyan 12-13 évesek, akik meglehet, engem világosítanának fel egyes pózokról. 

Na, de éppen erről akartam beszélni, a szexuális szabadosságról. Nem tartom magamat prűdnek, viszont erősen szemérmes vagyok, ráadásul monogám típus, ha szeretek valakit, meg sem látok más férfit, nem csorgatom a nyálam kockahasú (és feltehetően, de persze, ez lehet előítélet is, üresfejű) pasik képeit látva, nem ábrándozom Barronsról meg Ryodanről (és még sorolhatnám, bár Hugh Jackman felsőteste azért kivétel, na), stb., stb. Ezért nekem ez a világ, amiben 12 éves lányok kurvás szelfiket posztolnak magukról, amiben egy tinédzser korú lány szeksz(!) utáni szelfit posztol, és nem azért szólnak rá, hogy mégis milyen dolog ez, hanem, hogy szexnek kell írni, amiben egy olyan beteg állat, mint Christian Grey nők millióinak vágyálma, amiben természetfölötti elemeket tartalmazó vagy fantasy könyv részletes és vad szex nélkül már elképzelhetetlen (kivéve még egyelőre - talán - az ifjúsági irodalmat, de már ott sem biztos) idegen. Nem találom benne a helyemet. 

Tény, hogy a nőket évezredeken keresztül elnyomták a férfiak. A lovagkorban a szívük hölgyéért mentek kalandra és hosszú verseket írtak hozzájuk, ugyanakkor erényöv volt rájuk csatolva (el nem tudom képzelni, hogy lehetett abban pisilni, más egyébről nem is beszélve). Ahhoz mentek, akit a szülők választottak, ha a férj erőszakos volt vagy kegyetlen, a nőt nem védte meg senki, a férje akár meg is ölhette, főleg, ha befolyásos volt. Ott a Bibliában a házasságtörő asszony története. Vagy a tavaly látott Anna Karenina, amiben Anna bátyja összeszűri a levet a nevelőnővel, és Anna megy könyörögni a feleségének, hogy béküljenek ki, hisz ez bocsánatos bűn, nem? De mikor ő "jön össze" Vronszkijjal, és kipattan a botrány, ugyanez a báty sajnos, nem tudja fogadni... Emlékszem a döbbenetre, mikor anyukám először mondta gyerekkoromban, hogy ő azért kap kevesebb fizetést ugyanazért a munkáért, mint férfi kollégái, mert nő. Nem tudom elmondani, mennyire felháborított. Hosszan sorolhatnám, és bár a nők helyzete már sokat javult, de még mindig nem mindenhol. Indiában például a lányok még mindig tárgynak számítanak. A megerőszakolásuk, a meggyilkolásuk nem számít bűnnek.

De én úgy látom, hogy a kivívott jogainkkal, az emancipációval, az elégetett fűzővel, a nadrágviseléssel, a szavazati joggal mi, nők rengeteget veszítettünk is. Én személy szerint egyértelműen támogatom, hogy a nők azonos jogokat kapjanak, hogy hivatásuk lehessen, hogy ne az legyen életük egyetlen célja, hogy megfelelő férjet találjanak, ami alatt a pénz értendő, hogy el tudja tartani. Hogy ha boldogtalan a házassága, elválhasson, és mégse kelljen lemondania a gyerekeiről, stb., de ez a fajta felfokozott szexuális szabadosság nekem sok. 

A címadó gifben a riporternő gyakorlatilag felajánlkozik egy bizonyos szexuális szolgáltatásra, nem lehet úgy végigmenni egy utcán (főleg így, nyáron), hogy ne látnánk igen erősen alul öltözött nőket, lányokat, némelyik ennyi erővel meztelenül is végigvonulhatna, és hát azok a bizonyos posztok, szelfik, és társaik, nemhogy kamaszok, hanem gyakorlatilag gyerekek vannak úgy öltözve, sminkelve, hogy egyes útszéli pillangók ahhoz képest kismiskák. A tiniknek-tinikről szóló sorozatokban is megjelent a szex, 15-16 éves szereplők már vígan gyakorolják. (Nem tilos az USA-ban elméletben 18 év alatt a szex? Mint ahogy nálunk is? Jó, más kérdés, hogy mi a tilos, és mit tartanak be belőle, de a nyílt ábrázolását legalább nem kellene kerülni?)

Ez a sok minden az alantas(?), ősi, vad vágyakra, ösztönökre alapoz, ami teljesen érthető, és bevallom, én is olvastam ilyesmit, megnéztem ilyen sorozatot, de meglehetősen hamar csömöröm lett tőle, mert ha egy alkotásnak nincs más értéke, mint a bujaság, nekem az már rég nem elég. 

Ha pedig azt szeretnénk, hogy a férfiak tiszteljenek bennünket, tekintsenek egyenrangúnak, akkor talán úgy is kéne viselkedni. Pl. méltósággal. Ami nem jelenti azt, hogy visszakívánom a fűzőt meg a térdig érő fürdőrucit, dehogyis! (Ámbár a strandon elnézve a fürdőzők igen jelentős részét, lenne, akit köteleznék rá...) Csak éppen hová lett a misztikum, a finom célzások, az óvatos közeledés? Egymás megismerése?

Persze, összetett kérdés ez, és nem lehet csak a nőkre fogni, de én egyre inkább a szabadosság futótűzként való elharapózását látom, és ez baj, mert bár csak két betű a különbség, a szabadosság nem egyenlő a szabadsággal.