Gaura Ágnes: Attila koporsója (Borbíró Bori 5.)

Figyelem! Az alábbi poszt spoileres lehet azok számára, akik nem olvasták az előző részeket!

Na, sebaj, igyekszem óvatosan fogalmazni. Attila még mindig abban az állapotban van, amiben a 4. rész végén hagytuk, Bori háta továbbra is "furcsán viselkedik", Eszter pedig igencsak meghökkentő ajánlattal áll elő Borinál. Röviden ennyi az alapállás.

Nem tudom, van-e jelentősége, hogy egy a Születés környékén játszódó könyvet a Feltámadáskor kezdtem olvasni, de ha jól megnézzük, a feltámadás is egyfajta születés. Mindenesetre érdekes volt hóról és mínuszokról olvasni (főleg, hogy évek óta nem volt rendes és tartós tél - nem mintha nekem hiányozna, csak folyton riogatnak a globális felmelegedéssel) húsvétkor.

Bori rendületlenül keresi a megoldást Attila helyzetére, és közben képbe kerül egy másik, igen régen élt Attila, igen, a hun vezér, ill. az ő kardja meg a koporsója. És színre lép egy egyáltalán nem tündéri tündér... (Már nem is meglepő, hogy a modern kori tündérek egyre kevésbé hasonlítanak a mesék kedves, jótét lényeire.) Attilának részt kell vennie egy különleges rituálén, aminek elmulasztása beláthatatlan következményekkel járhat.

Nem is Bori lenne, ha nem kerülne hamarosan oltári nagy kulimászba, amibe sikeresen belevonja Ericet, Fehérhollót, Iszkandert és Ajtonyt is, akik engem némelykor valami nagyon bizarr westernfilmhősökre emlékeztettek, csak épp füstölgő pisztoly helyett karóval, karddal, kémcsövekkel meg rugós bicskával felfegyverkezve. Kár, hogy nem tudok rajzolni, így nem tudom átadni a fejemben levő képet.

Ahogy már megszokhattuk, a történet lassan indul be, ami nem egyenlő az unalommal, hogy aztán a végére úgy felgyorsuljon, hogy koppanjon az állam a padlón. És ami szintén a sorozat védjegye, a sok áthallás, a valós élettel való összekapcsolódás sem maradhat el. Nem tudom, a mai eszemmel vevő lennék-e a Mágikus rabszolgasors c. sorozatra, de az ötlet mindenesetre érdekes. Rendes és alapos leírást kapunk a mitológiabeli Mídász királyról, a címbeli hun vezérről és a tündérekről. Kapunk egy kis bepillantást Attila (a táltos) gyerekkorába, ami különösen meghatónak találtam. Egyszóval a némiképp komótosabb történetvezetés nem jelenti azt, hogy híján lennénk cselekménynek.

Külön köszönöm a szerzőnek, hogy adott a könyv végén Borinak egy kis boldogságot és szép karácsonyt, őt ismerve a következő részben úgyis jó alaposan kiszúr vele és társaival. :D

Boriverzum-fertőzésemet mi sem mutatja jobban, mint hogy mikor pár hete találkoznom kellett valakivel, akivel nagyon nem akartam, arra gondoltam, hogy még egy vesznáj démonnal is szívesebben találkoznék, mint az illetővel, ill. hogy alig várom, hogy valahol elsüthessem a "megszívta, mint részeg vámpír a guminővel" hasonlatot.

Ó, és hát igen, amire már az előző résznél is célozgattam, tudtam én, hogy Attila még mindig...! Teli szájjal vigyorogtam annál a résznél. Azért nagyon remélem, hogy hamarosan megnyugtatóan megoldódik ez a vonal is, tudom, nincs jogom beleszólni egy író művébe, de még mondjuk, 5-6 részen át kissé sok lenne ez a huzavona.

Most először sajnálom igazán, hogy e-könyvben veszem ezt a sorozatot, mert olyan szépségesen gyönyörűséges ez a borító, hogy szívesen nézegetném színesben. A Kindle sajnos, csak fekete-fehér borítót tud megjeleníteni.

A sorozat rajongóinak rossz hír, hogy az átlagnál többet kell várni a 6. részre, mivel Gaura Ágnes most tündéres ya-t ír, de reméljük, hamarosan sort kerít a Boriverzum további csillagaira is. Megvárjuk!

10/9