Mivel annyira szerettem a Stepsistert, örömmel fogtam a kezembe a szerzőnek ezt a könyvét is. A fülszövegből azt hittem, valami krimi lesz, de nagyon nem az. A könyv végén a szerző jegyzetéből kiderül, hogy Grace Brown létező személy volt, és a halála nagy port kavart fel annak idején, 1906-ban.
Szóval krimi helyett egy lányt kaptam, Mattie-t, aki rettentő szegénységben él, és elég sanyarú sorsa van. Író szeretne lenni, de nincs pénzük rá, hogy befejezze a középiskolát. A tanárnője közbenjárására ösztöndíjat kap New Yorkban, de az apja nem akarja, hogy tanuljon, mert kell a dolgos kéz otthon a többi testvére és a gazdaság miatt. Ugyanakkor egy nagyon szép fiú is elkezd iránta érdeklődni.
Két idősíkban játszódik a történet, az egyikben Mattie otthoni életét láthatjuk, a másikban a Glenmore szállodában dolgozik.
Az a helyzet, hogy nem szeretem az ilyen keserédes történeteket, a sok testi-lelki nyomorral. Amiért mégis folytattam, mert kíváncsi voltam, melyik életet választja Mattie. A nagyvárost és az írást vagy a férjet és a gazdálkodást? Mert kíváncsi voltam, hogyan halt meg Grace. (nagyjából kitaláltam, pedig nem is találgattam) Mert kíváncsi voltam, hogyan is került Mattie végül a szállodába, hiszen az apja nem akarta odaengedni. A választ mindegyik kérdésre megkapjuk, ami jó, de a történet maga alapjában véve nem tetszett.
Viszont tetszett a stílus, a szerző most is jól ír, bár az elejét elég unalmasnak találtam, de később jobban lekötött. Volt pár gondolat, ami megfogott. Az egyik, mikor Mattie takarít a szállodában, és azon gondolkodik, hogy az emberek nemcsak tárgyakat hagynak a szobákban, hanem érzelmeket is. Sóhajokat, sírást stb. A másik, hogy a női íróknak nem volt családjuk, mert vagy írás, vagy család. (Ne feledjük, 1906-ban járunk!) A férfiak lehettek írók és lehetett családjuk is, hiszen az asszony mindent elrendezett.
Örültem Matttie döntésének, nagyon bátor dolog volt, és bár nem szeretem az ilyen jellegű történeteket és nem is erre számítottam, azért nem bántam meg, hogy elolvastam.
Két éve olvastam ezt a könyvet, kb nem tudtam róla semmit és nagyon berántott :) Azóta is tervezem a szerző többi könyvét olvasni, a Stepsistert is nézegettem már. Inkább női sors - komolyabb ifjúsági regény az Északi fény, én szerettem a hangulatét és a környezetet, amiben játszódott.
VálaszTörlésÉn meg annyira valami krimire számítottam, hogy talán azért is nem jött be annyira. Női sors, így van, és végül is jó az üzenete. Weaverről nem írtam, pedig az ő sorsa is érdekes. Nagyon jó karakter, bár talán túl forrófejű. Érthető, a rabszolgafelszabadítás akkor még alig pár évtizede volt, de egy kicsit több megfontoltság még nem jelentene meghunyászkodást.
TörlésÉn alapból kerülöm a hasonló témájú könyveket, de az biztos, hogy a stílus és a környezet mindenképp a javára írható.
A rózsás trilógiát is szívesen olvasnám, de az utolsó rész nem jelent meg magyarul.