Ezt a posztot úgy kezdtem, hogy ugyan még február van, bár az utolsó napja (ráadásul még szökőév is van), de ma már szerintem egy könyvet sem fogok befejezni, szóval szerintem nyugodtan lezártnak tekinthetem ezt a hónapot. De aztán mégis végeztem még egy könyvvel, ami ráadásul le is taszította a trónjáról a hónap addigi kedvencét.
Ez a hónap korántsem volt olyan jó, mint a "dicsőséges" január, és elsősorban nem könyves tekintetben, inkább magánéleti vonalon, amiből még nem sikerült kikeveredni.
Összesen négy könyvet fejeztem be, és egy van még folyamatban.
1. Jessica Pan: Bocs, hogy késtem, igazából nem is akartam eljönni
A figyelemfelhívó címnek, plusz egy beleolvasónak hála kezdtem el olvasni ezt a könyvet még januárban, aminek a befejezésére már csak februárban került sor. Introvertáltként kíváncsi voltam a szerző egy évére, ami, ahogy az alcímben áll: Egy introvertált rémes és tanulságos éve az extrovertáltak világában.
Nem tudom, mire számítottam, eleve nem gondolom, hogy egy introvertáltból extrovertált lehet, akármit is csinál. Persze nem mindegy, hogy milyen intro is az ember, Jessica szintrovertált, vagyis szorongó intro, aki egyáltalán nem szívesen van emberek közelében, én szerencsére azért nem ilyen vagyok, bár ha sokat kell lennem sok ember közelében, az nagyon ki tud fárasztani.
Azzal egyet tudtam érteni, amit mindjárt az elején leír, hogy senkit sem kell átnevelni, akár extro, akár intro is az illető. De azért tök érdekes, hogy az intrókat sokat piszkálják azért, hogy legyenek nyitottabbak, járjanak többet szórakozni, bulizzanak, ismerkedjenek stb., míg még egyszer sem hallottam, hogy egy extrót arra biztatott volna bárki is, hogy legyen már zárkózottabb, és üljön otthon többet. Szóval a társadalmi elvárás meg mégiscsak az, hogy legyen mindenki társasági ember.
Szóval a szerző "utazásra" indul, egy évig próbálja az extrók életét élni, ami során elképesztő kalandokba keveredik. Kezdődik azzal, hogy idegeneket szólít le az utcán, hogy mondják meg neki, ki most a királynő. (Ja, Londonban vagyunk, és Erzsébet még él.) Legalább ketten azt mondják neki, hogy Viktória! Majd a metrón kell intim kérdéseket feltennie vadidegen embereknek, pl. hogy mikor sírt utoljára nyilvánosan (erről eszembe jutott, amikor ez velem esett meg, úgyhogy itt mindjárt volt is egy kellemetlen élményem, amitől máris egy fokkal ellenszenvesebb lett ez a könyv), mindenféle tanfolyamokra és coachokhoz jár, hogy magabiztosabb legyen, pl. stand-uposnak tanul, és más számomra eszement dologba keveredik. Közben folyamatosan azon csodálkozik, hogy az extróknak mennyivel jobb, mert sokkal könnyebben ismerkednek, és itt nem csak társkeresésre gondolok. Egyszer pl. megszólít az utcán egy ott festegető embert, akivel hamarosan abban egyeznek meg, hogy elmegy egy lakásba megnézni egy kiállítást. És akkor ennek örömködik, hogy milyen szuper ez. Én csak azt nem értettem ezeknél az eseteknél, hogy mégis mire volt ez jó? Mert az nem derül ki, hogy lett-e ebből a találkozásból valami tartós barátság, vagy bármi pozitív hozadéka a dolognak. Leszólított egy idegent, elment a lakására, megnézett egy kiállítást, és? A többi komfortzóna-elhagyásnál is ezt éreztem. Elmegy stand-uposnak, jó, ki mer állni emberek elé, de van tehetsége hozzá? Talán igen, talán nem. Az első fellépése egész jól sikerült, de a 2. katasztrófa lett. Akkor mire is volt jó?
A könyv negyedénél azt éreztem, hogy ha az lesz a végkifejlet, hogy az extróknak mennyivel jobb, földhöz vágom a könyvet, de tényleg. Ezt ugyan nem mondta így ki, de végig azt éreztem, hogy az extróknak jobb, könnyebb az életük. Azt meg, hogy végül is mi haszna volt ebből az egészből, nem igazán tudtam meg. Talán szerzett néhány új barátot, és kilépett a komfortzónájából, ami néha tényleg nem árt, de mi a tanulság? Van tanulság egyáltalán?
2. David Safier: Gyilkosság Uckermarck sötét szívében (Miss Merkel 1.)
Erről írtam külön bejegyzést, úgyhogy most tovább nem részletezném.
3. Gaura Ágnres: Kard által (Borbíró Borbála 6.)
Lásd mint fent, szintén van bejegyzés.
4. Kelly Ngai-Mikki Lish: A halmosdombi ház
Idézem, amit Goodreadsen írtam a könyvről:
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre, régóta keresem az ehhez hasonló, jóféle ifjúsági/middle grade könyveket. Egy kis mágia, kaland, veszély, de még benne van a gyermekkor ártatlansága és tisztasága.
Szuper jó lenne olvasni a két folytatást is magyarul, de mivel az első rész még 2022-ben jelent meg, és híre-hamva sincs a következő részeknek, tartok tőle, hogy nem lesznek. Kár lenne érte, igazán értékes olvasmány volt.
A leghosszabb és egyben legszebb borítójú könyv a Kard által, és a legkényelmetlebbül olvasható is.
A hónap kedvence egészen addig a David Safier-könyv volt, míg be nem fejeztem A halmosdombi házat, de igen szorosan ott van mögötte.
Az introvertáltas könyv meg a feledhető kategória.
De jó, hogy megint zártál! :) Örömmel olvastam! Nagyon érdekes, amit az extrovertáltas (vagy introvertáltas :D) könyvről írtál. Szerintem az extrók hangja többet hallatszik (és hangosabb), és ezért van az, hogy "mindenki" azt mondja nyissál, meg legyél társasági, meg stb. Az intrók nem mondják, de ők ugye nem is mondanak semmi mást, hogy hogy csináld.
VálaszTörlésAmúgy érdekes az ambivertáltság is, arról is volt szó?
Valóban, mi haszna lehetett ennek a kísérletnek, meg a sok szárnybontogatásnak, meg hát miért kéne erőltetetten extrónak lenni?
A halmosdombi biztos jó volt, a Merkeles posztot meg már olvastam külön, jó kis kedvcsináló!
Gaura sorozatát elkezdtem venni anno, de még mindig nem olvastam az első részt se. Szerinted bejönne nekem? Mostanában nem nagyon éreztem rá késztetést.
Ja, de jó, hogy itt vagy. :)
TörlésNem hallottam még az ambivertáltságról, rá kellett keresnem, bár a nevében benne van a jelentése. Hm, érdekes helyzet lehet. Kényelmesnek tűnik, hogy mondjuk, társaságban is jól érzed magad, de otthon is. A könyvben nem volt szó erről.
Amúgy gőzöm sincs, mi volt a könyv célja.
A halmosdombi tényleg nagyon jó kis middle grade/ifjúsági volt, sok-sok érdekes varázslattal, és kedvelhető (meg utálható) szereplőkkel. Elvileg lesz sorozat, abból, ha jól csinálják meg, nagyon látványos valami kerekedhet ki.
Én valamiért nem gondolom, hogy bejönne neked a Bori-sorozat. Amúgy arra is rá kellett jönnöm, hogy kiszerettem a vámpíros-alakváltós-természetfelettis műfajból, nem is olvasok már mást, ennek a folytatása még érdekel, de titokban megsúgom, örülnék, ha lassan lezáródna. Van még benne potenciál, csak már nem én vagyok a célközönség, úgy érzem. Ez nem a könyvsorozat hibája, én változtam meg menet közben.
Előbb-utóbb mindig megérkezem! xD :D
TörlésÉn szerintem ambivertált vagyok, szeretek nyüzsögni-zsizsegni társaságban-programon, ugyanakkor megőrülök, ha nem lehetek eleget egyedül, csendben, olvasgatva... Ez az egyik legfájóbb pont a gyerekes életemben is, hogy bakker nincs csend körülöttem - programra meg nem bírok elmenni szóval bezárva is vagyok, de zajban, totál nem jó.
Én is valahogy úgy érzem "kinőttem" a vámpíros alakváltós dolgokból, de lehet majd azért adok egy próbát az első kötetnek. Nem is tudom tulajdonképpen miért akartam annyira megvenni őket anak idején.
Én azt hiszem, tiszta introvertált vagyok, de legalább nem a szorongó. Megértem, egy gyerekkel folyamatos zaj jár, de az idő majd megoldja ezt. Tudom, ez most nem vigasztal. :) És képzeld el, amikor 680 gyerek üvölt a suliban, ahol dolgozom, és gyakran van egyéb plusz zaj is, ilyen program, olyan program, üvöltő zene stb. Néha legszívesebben világgá futnék.
TörlésNagyon jó könyvek amúgy, külön szeretem az áthallásokat, easter eggeket az adott politikai helyzetre, a sok néprajzi, magyar népmesei, mondabeli elem beemelését, és mindig vannak benne durva fordulatok, amikre nem számít az ember. És még humoros is. Szóval én szeretem a sorozatot alapjában véve, csak ahogy mondtam, kinőttem belőle én is. :) De kétségtelenül olvasmányos, gördülékeny stílusú könyvek, izgalmakkal.
Rengeteg olyan könyvet vettem meg én is az évek során, amin aztán később csodálkoztam, hogy miért akarhattam, és jelentős mennyiséget sosem olvastam el.
Igen, az jó, hogy nem a szorongó típus vagy! De így is zavaró a sok zaj és néha csak "zaj", ami egyéb interakciókból áll emberekkel.
TörlésHát várom azokat az időket, amikor majd csend lesz hétvégén, mert alszik délig, meg videójátékozik, barátjánál van, ül és olvas, meg vizsgára tanul meg ilyenek. Mind valahogy pihentetőbbnek tűnik, mint nyakig Duplóban ülni meg gyurmázni meg percenként mást csinálni, meg állandóan fegyelmezni. A csacsogását amúgy szeretem, az nem fáraszt.
Jól hangzik azért amit írsz a sorozatról, van benne egyediség. :)
Én is rengeteg olyan könyvet zsákoltam be, ami már nem annyira érdekel. Pl van egy csomó gyerekcsinálós könyv, aminek a témája a családalapítás meg ennek nehézségei, hát már tökre nem érdekel meg nem is érint a téma.
:) Eljön az is, és mikor majd visszanézel, csak ámulsz, milyen gyorsan eltelt az idő. De gondolj bele abba is, hogy addigra meg 50 körül leszel. ;) Nem olyan jó az. :)
TörlésVan benne, az biztos, el kell ismerni. Nem állítanám, hogy untam volna vagy valami. De már nem kezdenék ilyen témájú, többrészes sorozatba.
"Gyerekcsinálós könyv." :D Na, azon már túl vagytok. ;) Hajítsd ki őket! :D
Jaja, hát asszem én ettől az egésztől életközepi válságba kerültem amúgy. Mindenki mondja, hogy hogy elröppen, de úgy érzem kb már egy évtizede vagyok benne ebben a gyerekezésben, és sosincs vége. És még mindig nincs 3 éves se. Én meg tényleg már 50 leszek, mire újra tudok kezdeni magammal valamit, addig meg csak megyek tönkre, mert pl edzest se tudok bebüdzsézni a semmi időmbe és energiámba.
TörlésNa, de lassan átmész a pszichoterapeutámba. :D Bocs!
Lehet tényleg ki kéne hajítanom őket :D :D Sok mindent eladok pedig, de ezeket még nem vettem le a polcról, hogy akkor mehetnek.
Aki azt meri mondani, hogy a gyereknevelés sétagalopp, az egyszerűen hazudik! Vagy rohadt szerencsés, akkor meg azért hallgasson. :D
TörlésNo para, jó hallgatóság vagyok. ;)
Néha nehéz megválni olyan dolgoktól is, amikre már nincs szükség, és még azt sem tudja mindig az ember, miért. :)