Januári zárás

Sosem szoktam havi zárásokat írni, és szerintem nem is fogok rászokni, de most januárban 5, azaz öt könyet sikerült kiolvasnom, amire nem volt példa úgy száz éve. :D De komolyan, gőzöm sincs, mikor volt utoljára ilyen, nem is szoktam számolni, havi hány követ olvasok el, csak mivel az év első hónapja, elég feltűnő volt. :) Tudom, van, aki 10-15 könyvet is elolvas havonta, az biztos azt gondolja, mit henceg itt ez a nő öt könyvvel, de nekem ez szép teljesítmény.

Ehhez az eredményhez hozzájárult a jó hosszú téli szünet, meg hogy kevés volt a munka, ezáltal az időm is több volt, de szerencsére a lelkesedésem is, mert hiába a sok idő, ha beüt az olvasási válság.

Na, lássuk azt az öt könyvet!

1. Robert Galbraith: A hömpölygő sír

Hát igen, izgalmasság tekintetében nem hiszem, hogy lesz könyv az idén, ami felül tudja múlni, bár sosem lehet tudni. Tényleg nehéz volt letenni, és óriási szerencse, hogy január 1-jén kezdtem, és ki tudtam olvasni a téli szünetben, mert iszonyú nehezemre esett volna félbehagyni olyan dőreségekért, mint munkába menni. :D

2. Kabir Bedi: Életem igaz története

Nem hallottam korábban erről a könyvről, szóval nem volt tudatos vásárlás, igazából kellett egy olcsó könyv, hogy meglegyen a 10 ezer Ft, és megvehessem a Libri díszkötetét (értsd, a Libri minden évben kiad egy díszkötetet karácsonyra, és minimum 10 ezer Ft-os vásárlásnál lehet megvenni igen olcsón, tavaly ez 990 Ft volt, ha jól emlékszem), és ahogy keresgéltem az akciós könyvek között, ez is elém ugrott. No, akkor viszont már kihasználtam az alkalmat, és megvettem. 

Még általános iskolás voltam a Sandokan meg A fekete kalóz vetítésének idején, és mint a legtöbb akkori lány, én is szerelmes voltam Kabir Bedibe. Nagyon sajnáltam, hogy igazából nem lett filmesként olyan karrierje, amit szerintem megérdemelt volna. Ennek ellenére meglepett, hogy milyen sok filmben, sorozatepizódban szerepelt, bár egyik sem volt igazán híres és jelentős, legalábbis nem nálunk, mert jó néhány bollywoodi alkotásban játszott, de azt hiszem, mindenki fejében ő örökre Sandokan marad. Sajnos, a magánélete sem alakult túl jól, több nem túl jól sikerült házasság, az idősebbik fia öngyilkossága vetett árnyékot az életére. Ennek ellenére mégis pozitív kicsengésű a kötet.

Ami zavart, a rengeteg név, amiket felsorolt, és akikről jórészt, főleg az indiai kollégák esetében, azt sem tudtam, kicsoda. A magyar fordításban meg sajnos sok a névelírás, és fura döntésnek tartottam, hogy angolul maradtak az intézmények nevei, földrajzi nevek. Valahogy kétlem, hogy egy indiai utcanév végén Street vagy Hill szerepelne. Ez engem folyton kizökkentett.

3.Sam Copeland: Charlie Morphs Into A Mammoth

Nagyon szerettem a sorozat első két, magyarul is megjelent kötetét, hangosan nevettem rajtuk. Még pár éve kérdeztem a kiadót, hogy folytatják-e magyarul, és azt mondták, hogy igen, de semmi nem lett belőle, így aztán rászántam magam angolul. Nagyon könnyen olvasható, vicces és érdekes volt ez is, de picivel kevésbé tetszett, mint az előző részek. Nem tudom, köze van-e ennek az angolul olvasáshoz, szerintem nem, mert tényleg könnyen követhető volt.

4. Janda Tibor: A növények és a stressz

Vártam már, hogy olvashassam, de valami teljesen mást kaptam, mint vártam. Bővebben erről a bejegyzésben.

5. Travis Baldree: Legendás latték

Ez volt a hónap meglepetése, és egyelőre az év kedvence is, de még van 11 hónap, szóval bármi lehet. Nem gondoltam volna, hogy így behúz ez a habkönnyű, kávés fantasy. Nemsokára megjelenik az előzménykötete, amiben pedig nagy szerepe lesz egy könyvesboltnak.

Nagyon megszerettem a szereplőket, talán pont a főszereplő ork, Viv, nem egy igazán különleges figura, de ő is szerethető, viszont Kal(amajka), a hob (egy koboldféle) és Gyűszű, az egerentyű a kedvenceim lettek.

A fordításban zavart a sok öhm, ohm, ah, oh, és elég sok volt az elírás, nem tudom (mivel e-ben olvastam), a konvertálásnál kerültek ezek bele, vagy a nyomtatott is ilyen-e, de kárpótolt értük a kedves történet. Sose gondoltam volna, hogy egyszer egy high fantasyről azt írom le, hogy kedves. :D Azokról sok minden elmondható, de hogy kedves, az nem igazán. :D Eleve nem nagyon olvasok már fantasyt, eléggé kiszerettem a műfajból.

A legizgalmasabb és egyben leghosszabb könyv A hömpölygő sír volt.

A kedvenc mégis a Legendás latték.

A hónap csalódása pedig A növények és a stressz.

Ezenkívül megnéztem még sok sorozatot és néhány filmet, de ezek közül egy igazán kiemelkedő sem volt, talán csak Az agyafúrt vagány a kivétel (ld. a rá vonatkozó bejegyzést!), amire nem adtam túl magas pontot, de mégis jó emlék, és remélem, folytatják.