Hogy is kezdjem? Hm-hm. Vágjunk a közepébe. Aki nem olvasta az előzményeket, annak ez spoileres lehet!
Szerettem a Tündérkrónikák sorozatot, de az ötödik rész nekem olyan szépen kis lezárt volt, még ha egyáltalán nem is oldódott meg minden, és nem hiányzott a folytatás. De mikor megtudtam, hogy lesz, azért én is ujjongtam, főleg, mikor megtudtam, hogy ennek Dani lesz a főszereplője. Dani már korábban is az egyik kedvenc szereplőm volt, bár sok helyen olvastam, hogy milyen idegesítő, és mennyien nem kedvelik. Komolyan, nem is értem, haha!
A történet ott folytatódik, ahol az Új nap virrad abbamaradt, csak épp most Dani szemszögéből láthatjuk az eseményeket, ill. néha Christianéból és Katéből.
A korábbi kötetekből megismert Ryodan munkát ajánl Daninek. Ajánl? Na, ez enyhe kifejezés, mivel igazából kényszeríti, hogy vállalja, mivel Dublin-szerte egyre több hely fagy meg az ott levő emberekkel egyetemben, hirtelen és váratlanul, és senki sem tudja, hogy miért. Ryodan kihasználja Dani szuperképességeit, hogy kiderítsék, mi történt.
A történet úgy a feléig viszonylag lassan csordogál (de ez nem azt jelenti, hogy eseménytelen), amit én egyáltalán nem bántam, érdekes volt Dani szemszögéből látni az eseményeket, megismerni, hogy él, érez, gondolkodik, adalékokat kapunk a nem éppen vidám gyerekkoráról, Táncossal való viszonyáról, stb. A felétől aztán a sztori turbó üzemmódba kapcsol, mint Dani szokott, és onnantól fogva nincs megállás, én még csak kapkodtam a fejem, és egyre többször hangosan is felhördültem vagy felszisszentem, hogy a néha kissé szalonképtelen kifejezésekről ne is beszéljek. Olvasás közben többször is elgondolkodtam rajta, hogy mennyire látványos (és helyenként gusztustalan, haha) filmet lehetne ebből csinálni.
A vége pedig megint olyan lett, mint amit a Rossz hold kelt fel-nél éreztem, hogy nem akarom elhinni, hogy itt van vége, lapoznék egyet, de nincs több lap, én meg csak ülök, és hülyén bámulom a semmit. Honnan tud ez a nő ilyen cliffhangereket kitalálni? Rossz hír a rajongóknak és a folytatásra váróknak, hogy úgy tudom, a 2. rész, a Burned, angolul is csak jövőre fog megjelenni, és onnan még jó pár hónap a magyar megjelenés. Ilyenkor úgy érzem, mintha megállították volna a filmet, és szerencsétlen szereplő ott áll kimerevedve, arra várva, hogy valaki megnyomja a lejátszás gombot.
Természetesen értem én, miért nem kedvelik egyesek Danit. Kamasz. A kamaszok pedig halálosan idegesítőek. Jól tudom, hisz egy közel 16 éves kamaszfiúval élek egy házban (az együtt szót nem szívesen használnám, mert egyre inkább külön utakon jár). Daniben is szépen fellelhetők ezek a vonások. Egyrészt vonzza és foglalkoztatja a szex, másrészt viszolyog tőle. Mérhetetlenül magabiztos, mindent jobban tud, talán még az sem túlzás, hogy beképzelt. Henceg a szuperképességeivel, a szerénységnek a szikráját sem nagyon lehet felfedezni benne. Elképesztően meggondolatlan, és folyton bajba keveri magát és másokat is. Ugyanakkor tiszta és őszinte, lojális és odaadó.
Ryodant nem szeretem, ahogy Barronst sem. És tudom, hogy ezzel kisebbségben vagyok. Néha úgy éreztem, hogy olyan, mint Mr. Darcy, akit Lizzyék elkönyvelnek büszkének, ugyanakkor mindenki más dicséri. Dani szerint Ryodan seggfej, aki erőszakos és senkivel sem törődik, ugyanakkor mások szerint kedves, udvarias és gondoskodó. Ne feledjük, hogy a könyv Dani szemszögéből íródott, tehát a szereplőket is az ő szemén át látjuk, és hát az éremnek két oldala van, ezért Dani értékítélete nem objektív, mint ahogy legtöbbünké nem az. Ugyanakkor a tettek önmagukért beszélnek, és akárhogy is nézzük, Ryodan viselkedése hagy kívánnivalót maga után. Dani még csak 14 éves, gyerek, még ha a kamaszok ezt ki is kérik maguknak. Ehhez képest ott egy ki tudja, hány éves felnőtt férfi (az sem biztos, hogy ember), aki megzsarol, sőt fizikailag is bántalmaz egy kislányt. Bár az utolsó oldalakon az is kiderül róla, hogy van humorérzéke, ami meglepő színfoltja a jellemének.
Lornak nincs túl nagy szerepe, és nem is tudunk meg róla sokat, de vicces figura, és úgy érzem, kedveli Danit.
Christiant nagyon sajnáltam, ahogy átváltozik veszélyes Unseelie herceggé, és érezni, ahogy küzd az emberiessége maradványaiért, de egyelőre úgy tűnik, elveszti a harcot. Örülnék, ha valamiféle happy endet találna ki neki az írónő.
Táncos, no hát ő a legjobb figura! Kedves, okos, bátor, hűséges, minden lány álma, vagy legalábbis annak kéne lennie. Nagyon remélem, hogy a drámai hatás kedvéért nem derül ki róla, hogy valójában pszichopata... Részemről vesztene egy rajongót a sorozat.
Jo maga a megtestesült jóság, és az életben az lenne a jó, ha egyre több ilyen ember lenne, de mint regényhős elég egysíkú. Kedves, jó, de naiv.
Kat nem volt szimpatikus, végig vártam, hogy megteszi a történetszálából következő logikus lépést, de végül helyesen döntött. Talán majd a következő részekben, haha!
A szex persze óhatatlanul is előkerül a könyvben, és megkérdezték az írónőt, hogy Dani fog-e szexelni, mivel még kiskorú. A válasz természetesen "nem" volt, de előrevetítette azt is, hogy később, ha felnő, ez megváltozhat. Azért vicces, ha belegondolunk, hogy Dani évek óta tündéreket öl, és egyedül boldogul a világban, de szexről szó sem lehet!
A borító gyönyörű, jó, hogy meghagyták az eredeti kiadásét. A fordítás pedig a megszokott színvonalú.
Mit is mondhatnék még? A sorozat rajongóinak kötelező darab, és én személy szerint remélem, hogy a következő kötetekben is Dani marad a főszereplő.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése