Münz András: Szerelemszombat

Szerelemszombat? Ez biztos valami romantikus, én meg azoktól olyan távol tartom magam, mint ördög a szenteltvíztől. Vagy hogy stílszerű maradjak, szoknyapecér az oltártól. A csókra álló száj a borítón csak erősítette ezt a hitet. (Jobban megnézve naptárlap lesz az, és nyilván a szombati naphoz tartozik.)

De aztán a véletlen úgy hozta, hogy mégis hozzám keveredett ez a könyv, és ugye, véletlenek nincsenek, hát úgy gondoltam, valamiért el kell olvasnom.

Ó, hát ezt a Münz Andrást én ismerem! Szerettem az írásait a Nők Lapjánál anno, sok-sok éve, mikor még olvastam a lapot. Istenem, de rég volt, egy másik korszak az életemben. Naivan, boldogan kezdtem életemnek az a szakaszát. Ha tudom azt, amit ma!

És lám csak, ez a kötet azokból az írásokból állt össze. Nem regény, nem is tudom, mi lehetne a műfaja. Novellák? Glosszák? Tárcák? Anekdoták? Mindegy. Pár oldalas írások, épp el lehet olvasni egyet, míg az ember vár a buszra, sorba áll a boltban, vagy urambocsá', elvégzi a dolgát a vécében... 

Jaj, olyan nosztalgikus hangulat fogott el olvasás közben! Emlékeztetett a 70-80-as évekbeli gyerekkoromra, pl. a Ne tessék mérgelődni c. könyvre, ami a szüleimé volt, és kb. ezerszer olvastam. De kicsit a szomorúság is elfogott, hogy már - atyaúristen! - egy csomó mindent értek és megélek, pedig jóval fiatalabb vagyok, mint a szerző. A reggeli itt fáj, ott fáj, az elmúlt fiatalság, hogy az ember már örül, ha kedvesen szolgálják ki, vagy netán jut neki egy kis ártatlan flört az orvosi váróban.

Mindegyik írás így vagy úgy kapcsolódik a szerelemhez. Régmúlt szerelmek emléke dereng fel, jellemző jeleneteket olvashatunk a házasságokból (semmire sem jó viták, kihűlt kapcsolatok, stb.), családi történetekbe merülhetünk el. Időnként ráismertem magamra, pl. az asszonyra, aki hajnal kettőkor titokban dobta ki férje kirojtosodott kardigánját a kukába.

De ne tessék ám azt hinni, hogy ezek valami lehangoló, depresszív írások! Nem. A legtöbbjét belengi a derű, sokon mosolyogtam, soknak a végén felnevettem a csattanót olvasva. És persze, ha talán csak rövid időre is, de elgondolkodtattak ezek az írások. Majdnem mindegyikről elmondható, hogy adott valami pluszt.

A védőborító hátsó fülén olvasható kicsit ironikus, de humoros, kedves szerzői életrajzot is érdemes ezúttal elolvasni.

Ugye, hogy kellett nekem ez a könyv? Nincsenek véletlenek.

10/10