2018. első olvasmányai - némi kis körítéssel...

Ismeritek azt a babonát, miszerint azt fogjátok egész évben csinálni, amit újév napján először? Bár tudom, hogy marhaság, hiszen a legtöbb ember pezsgőt inna és a Himnuszt hallgatná, de nekem volt olyan, hogy éjfél után csuklottam, és utána hetekig mindennap, vagy letört egy körmöm, és utána hónapokig folyton letörtek. :D Persze, lehet erre logikus magyarázatot találni, és valójában nem hiszek ebben a babonában, de azért igyekszem éjfél után olvasni, hogy ez a tevékenység véletlenül se maradjon ki az új évből.

Nos, idén január 1-jén sem volt ezt másképp, kinyitom a Kindle-t, hogy olvassak egy kicsit, és semmi. Mivel belső világítása van, nem kapcsoltam villanyt. Becsuktam a tokot, kinyitottam, semmi. Ezt még eljátszottam párszor, aztán felkapcsoltam a villanyt. Megjelent ugyan egy reklámoldal, de onnan nem lépett tovább, és a világítás sem kapcsolt be. Végigfutott az agyamon, hogy úristen, vége a kindlimnek? De aztán igyekeztem nem bepánikolni, volt egyszer más hasonló, és egy idő után elindult. Talán valami frissítést telepít, ki tudja? Igaz, lehetne ilyenkor valami üzenet, hogy hahó, frissítünk, ne idegeskedj, vagy valami. 

Hogy azért meglegyen az olvasás, elővettem egy paíprkönyvet meg a tabletemet, hiszen azon is lehet olvasni, de mivel azon nem szoktam, nem sok minden van rajta, leginkább az amazonos Kindle appon pár könyv, mivel azok a felhőben vannak, így bármilyen eszközön elérhetőek. Kiválasztottam Sophie Kinsella egy, az Amazonról ingyenesen letölthető novelláját. És hogy mi volt a papírkönyv? Mindjárt arról is szó lesz. 

Szerencsére a Kindle január 1-je délelőttjére magától megjavult, és azóta is működik rendesen. (kop-kop-kop)

Sophie Kinsella: Six Geese A-Laying

Ismeritek ezt a mondókát, dalocskát? Nekem az egyik kedvencem, régen gyakran énekelgettem a gyerekeimnek meg csak úgy magamnak, de sosem tudtam végig megtanulni.

Karácsony első napjától haladunk a 12-éig, azaz Vízkeresztig. Talán sokan nem tudják, hogy itt zárul le a karácsonyi ünnepkör, Krisztus megkeresztelkedésének napjával.

A szöveg szó szerinti fordításban így kezdődik:

Karácsony első napján az én igaz szerelmem küldött nekem egy pacsirtát egy körtefán.

És ez így megy tovább, csak a napok száma mindig nő eggyel, ill. az ajándékozott dolgok száma is.

A novella címe a 6. napot idézi, amikor az a bizonyos igaz szerelem 6 tojó libát ajándékozott a dalt éneklő férfinak vagy nőnek, ez számomra sosem derült ki.

A novellát elolvasva aztán jót nevettem ezen a címen, hiszen hat terhes nőről szól, akik már elég közel járnak a szüléshez, és hát bizony elég nagy liba mindegyik, csak mindegyikük más miatt. Aztán az utolsó terhesfelkészítő foglalkozáson megjelenik valaki, vagy valami, ami megváltoztatja a várandós anyák életét. Mivel a novella igen rövid, ha többet mondanék, gyakorlatilag elmesélném vele az egészet, úgyhogy itt meg kell állnom, talán még csak annyit, hogy khm, Dickens, khm. Mindenesetre jól szórakoztam és tanulságos is volt. És bár a történet inkább karácsonyi, de ki szabhatja meg, hogy nem lehet ilyesmit olvasni újévkor vagy az év bármely napján? Na, ugye!

10/9

E. K. Johnston: Ezer éjszaka (félbehagyás)

Gyönyörű borító, ezeregyéjszakát idéző történet, mi kell még? Egy értelmes, izgalmas, egyedi sztori, hát az kellene. Az év első félbehagyása, amit még követtek mások is, ami az olvasási kitartásomat, és azt tekintve, hogy január közepe sincs, szép teljesítmény.

Az alapsztori jó lehetne, a király minden faluból elvisz egy lányt feleségnek, sokan még az első éjszakát se élik túl, de senki sem húzza pár éjszakánál tovább.

Elég hamar kiderül, hogy az uralkodót, aki előtte jó ember és király volt, valami démon szállja meg, meg se lepődtem. Aztán jön egy lány, aki a nővére helyett megy el feleségnek, és túléli nemcsak az első, de a második, és a harmadik éjszakát is, meg gondolom, majd az ezrediket is, de számomra olyan unalmas volt az egész, hogy elég hamar, a könyv harmada körül félretettem, és nem is hiszem, hogy folytatni fogom. Várhatóan a lány kiűzi a démont, és happy end.

Aztán jött még három félbehagyás, de olyan hamar, hogy fel se jegyeztem őket a füzetembe. Az egyik A könyvtolvaj volt, ami régóta várja a sorát, ha most vcs-s lennék, már el is buktam volna a kihívást. :D Nem is tudom, mit gondoltam, nem szeretem a zsidós témákat, szó szerint fizikialag rosszul vagyok a sok szenvedéstől, gonoszságtól, ami velük történt, és emellett ahogy a kislánnyal bánnak mindjárt az elején, na, nem! Ezt nem. Talán a filmet, de nem, azt hiszem, azt sem.

Fehér Klára: Szerencsés történetek

Egy szerző, akivel szinte soha nem lehet mellényúlni. Jó, azért van néhány gyengébb könyve, de alapjában véve biztosra lehet menni, hogy nem fogok csalódni.

Biztos mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, hogy egy társaság elkezd beszélgetni, és egyszer csak mindenki panaszkodni kezd. Jönnek a rémtörténetek betegségekről, balesetekről, halálokról, a szerzőnő esetében még a 2. világháború is nagyon közel volt. Fehér Klára 3 hetes üdülésen van a Balatonnál, és ráun arra, hogy mindenki csak sopánkodik, és miután az üdülőben található könyvek történetei is mind "eretfelvágósak", úgy dönt, majd ő elszórakoztatja magát, és minden este mesél magának valamit, aminek szerencsés a kimenetele. Persze, mindegyikben valami bődületes marhaság van, pl. az olasz tolmácsolás, a szűz szó jelentésének nem ismerete, a végzetes rendetlenség, az esküvői csokruk, stb. A legtöbbjükön hangosan hahotáztam, igazán jót tett a lelkiállapotomnak.

10/10