Tracey Garvis Graves: Kötelék

Kétszer is megkaptam mostanában, hogy te azt a könyvet ne olvasd el, nem neked való! Az egyik egy fantasy volt, a másik egy romantikus. Ez elgondolkodtatott. Ennyire kiszámítható lennék? Vagy ennyire egysíkú lenne, amikről blogbejegyzést írok, és abból erre lehetne következtetni? A fantasyt, mint műfajt, szeretem, bár egyáltalán nem mindet. Az urbant ritkán, és a többiből is inkább a "lájtosabbakat", a mesésebbeket. A szél neve pl. eddig bejön, de a nagyon véreseket kerülöm. 

Kimondottan romantikust már igen régen olvastam, de eszembe jutott, hogy itt van ez a könyv, amit most olvastam a nyáron. Szóval olvasok én kérem, szerelmeset is! Azért lettem rá kíváncsi, mert mostanában érdekel, hogy működik-e egy olyan kapcsolat, ahol a nő az idősebb. Nem egy-két évvel, hanem mondjuk, 8-10 vagy akár 15 évvel is. Én még abban nőttem fel, hogy a férfinak kell idősebbnek lenni, és még mindig van egy olyan szemlélet, hogy ha egy férfi nálánál jóval idősebb nővel jár, ilyet vesz feleségül, akkor dzsigoló vagy anyakomplexusa van, stb., a nő meg pedofil. Ha egy férfi jóval idősebb, akár 20 évvel is, azt a társadalom sokkal jobb néven veszi, mint fordítva. Csak mostanában gondolkodom el rajta, hogy egy kapcsolat sikere rohadtul nem függ össze a korkülönbséggel, bár a társadalom, a család ítélete vagy támogatása befolyásolhatja.

Persze, nem tudom, mit vártam, hisz ez egy könyv, az írója természetesen olyan véget ír neki, amilyet szeretne. A való életben is vannak példák mindkét oldalra, ott van pl. Hugh Jackman, aki 13 évvel fiatalabb a feleségénél, és vagy 15 éve szeretik egymást. A közvetlen környezetemben volt egy pár, ahol a nő 15 évvel volt idősebb, és 20 évig éltek együtt, úgy tűnt, jól. Majd tavaly összeházasodtak, és rá pár hónapra a pasi elköltözött. És hány ezer házasságot lehetne felsorolni, ahol a férfi az idősebb, és a kapcsolat maga a pokol! Szóval alapjában ez nem mérvadó. Aztán persze, el lehetne gondolkodni, hogy meddig egészséges a korkülönbség, bármelyik félről is legyen szó. Nyilván nincs egy konkrét szám, hogy a 15 még oké, de a 16 már nem.

Annak, hogy az idősebb férj a kívánatos, megvannak a gazdasági és társadalmi okai, egy idősebb férfi jó eséllyel érettebb, anyagilag jobban el van eresztve, egy fiatal, csinos nő trófea is lehet, stb., ugyanakkor, míg egy akár 60 éves férfi is lehet nemzőképes, egy 45-50 éves nő egyre nagyobb valószínűséggel már nem tud szülni, de ha mégis, megnőnek a kockázatok. Szóval nincs erre egyértelmű válasz.

A történet szerint Anna 30 éves, és magántanári munkát kap a 17 éves T. J. mellett, aki a betegsége miatt mulasztott az iskolából, és Anna feladata lenne felkészíteni a vizsgákra. Egy kis magángépen utaznak T. J. szülei után azok nyaralójába, de a pilóta szívrohamot kap, és a tengerbe zuhannak. Csak ketten maradnak, és nem számíthatnak másra, csak egymásra.

Akinek A kék lagúna jut eszébe, az nem véletlen, bár itt már mondhatni mindketten felnőttek, mikor a történet elkezdődik, és szerintem A kék lagúna ehhez képest sokkal idillibb képet ábrázol. Itt is vannak "vicces", nem igazán életszerű, szinte mesés elemek, - SPOILER! mint mikor pl. kis idő múlva a tenger partra sodorja Anna egyik bőröndjét, amiben a pipereholmija van, így aztán hurrá, van samponjuk meg fogkrémjük! Vagy amikor megtámadják őket a cápák, és a kedves delfinek a segítségükre sietnek. Aha. - SPOILER VÉGE! Ugyanakkor tetszett, ahogy azt ábrázolta az írónő, hogy bizony lefogynak, legyengülnek, hiánybetegségek alakulnak ki, stb., ahogy egyre inkább kialakul a két túlélő között a címbeli kötelék, ami eleinte csak a túlélésről szól, de aztán lassan átfordul valami másba. Tetszettek Anna kétségei épp a korkülönbség miatt, hogy hogyan kell ezt legyőznie vagy hogy T. J. a kora ellenére meglehetősen érett, talán a betegsége tette azzá. Nem árulom el a történet végét, bár romantikus könyv lévén, nem nehéz kitalálni.

A borítón levő összekötött kézről nekem elsősorban olyan filmek jutottak eszembe, ahol a főhősök kényszerűségből összebilincselve menekülnek, de ha valaki netán valami kikötözős szexre asszociál, csalódni fog. A tenger még csak oké, de a virágokat már nem értem. Az eredeti cím azt jelenti A szigeten, ami nem valami szellemes, bár nekem a Kötelék sem az igazi.

Egy szó, mint száz, nem volt tökéletes könyv, de laza nyáresti olvasmánynak kitűnően megfelelt. 

10/8