A vasárnapi boltbezárás, avagy mit kezdjünk a plusz szabadidővel

Kormányunk valamikor tavaly év végén megszavazta, hogy a idén március 15-től, azaz holnaptól a boltok vasárnap ne tarthassanak nyitva, hogy a bolti dolgozók a vasárnapjukat a családjukkal tölthessék. Nem akarok abba belemenni, hogy egy ilyen horderejű döntésről esetleg megkérdezhették volna a jónépet, hogy mégis mi a véleményük, sem ízléstelen vicceket gyártani arról, hogy ezentúl majd mennyivel többen (vagy épp nem) mennek templomba, sem arról elmélkedni, hogy ennek milyen gazdasági hatásai lesznek, hány embert bocsátanak el vagy nem bocsátanak el, hány embernek lesz kevesebb a fizetése úgy, hogy nem dolgozik vasárnap, és hiába lehet együtt a családjával, ha nem lesz mit tenni a közös asztalra, szükség van-e arra, hogy vasárnap nyitva legyenek-e boltok, sem azon viccelődni, hogy mit tegyen az, akinek nincs családja, hogy majd nyáron, turistaidőszakban ez mennyire lesz jó ötlet, stb., de elgondolkodtam egy kicsit. Még véletlenül sem politizálok, bármelyik pár hozott volna ilyen döntést, ugyanez lenne a véleményem. Ez közügy szerintem, nem pártügy.

Távol álljon tőlem, hogy elvegyem a boltosok vasárnapját vagy amellett kardoskodjak, hogy ne lehessenek együtt a családjukkal, ennek a látszatát is szeretném elkerülni, de nekem ez most egy erőltetett dolognak tűnik. Sokan azt mondják, régen sem volt vasárnap nyitva bolt, és mégis megvoltunk valahogy. Engem rendkívül irritál ez a fajta hozzáállás. Most meg nyitva volt, és a boltok látogatottsága egyértelműen jelezte, hogy van erre igény. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Az ilyen jellegű érvelésről mindig a géprombolók jutnak eszembe az ipari forradalom korából, akik úgy gondolták, ha lerombolják a gyorsabban, nagyobb tömegben gyártó gépeket, visszakapják a munkájukat. Nem így lett. Azt is szoktam mondani, hogy igen, és költözzünk vissza a barlangba, és pattintsunk szakócát. Hát nem?

Mikor gyerek voltam, nem voltak vasárnap nyitva tartó boltok. Szombaton kellett megvenni mindent, ha elfelejtetted, úgy jártál. Hétfő reggelig nem volt hová menni, legfeljebb a szomszédhoz, ha neki volt, és elég jóban voltál vele. Ehetted a szikkadt, kétnapos kenyeret vasárnap este. Nagyobb városban esetleg volt egy éjjel-nappali bolt, kétszeres áron, faluhelyen, ha ismerted a boltost, lehet, hogy pult alól adott egy kiló krumplit, amit hétfőn kifizettél. Veszprémben, ahol felnőttem, volt egy bolt, ahol vasárnap reggel semmi mást, csak tejet és kenyeret lehetett kapni (amúgy italbolt volt), a tej gyakran savanyú volt, és a kenyér lehet, hogy előző napról maradt ott. Nekem nem hiányzik ez a korszak. 

A mai világban egyre ritkább (bár van még) az olyan munka, ami 8-16 óra között végezhető. Rengetegen dogoznak még este későn is, egész nap szombaton, ők feltételezem, vasárnap intézték a bevásárlásaikat. De nemcsak az élelmiszert, hanem mondjuk a mobilszolgáltatóhoz is akkor mentek, mert akkor tudtak menni személyesen, a műszaki vagy a bútorboltba, stb. És akkor még nem mondtam, hogy mi van azokkal a boltban dolgozó családanyákkal, akik este 10-ig dolgoznak, és a gyereküket meg 4-kor kiteszik a napköziből. Nincs nagymama, nincs apuka, aki besegítsen. A boltok egy része úgy reagált a vasárnapi zárvatartásra, hogy péntek-szombaton megnövelték a nyitvatartást, este 9-re, 10-re. Talán vezessük be a délután 4-ig való bolti nyitvatartást is? A Tescók pl. ezentúl 6-22 óráig lesznek látogathatók, ami ha jól látom, a 0-24 órás nyitvatartást is megszünteti. Kár. Néha előfordul, hogy utazom, és este 10-kor érek a vasútállomásra. Hazafelé útba esik egy Tesco, bizony jólesett, hogy még betérhettem valami ennivalóért, mert volt, hogy egész nap nem jutottam ételhez... De hát ez egyéni szoc. probléma, ahogy mondani szokás.

Régebben a falusi bolt a lakhelyemen 17 óráig volt nyitva, most 17.30-ig. Míg bejártam busszal a gyerekeimért óvodába, iskolába, rendszerint negyed 6-kor értünk haza. Ha akkor derült ki, hogy nincs itthon kenyér vagy valamelyik gyerek még szeretett volna egy csokit, akkor bizony pórul jártunk. Jó érv, hogy vegyük meg előző nap, de senki sem tökéletes, mindenki elfelejthet valamit. 

Tudomásul kell venni, hogy ez egy megváltozott világ, mások az igények, mások a munkakörülmények, már nem a 80-as években vagyunk, nem kényszeríthetünk rá egy egész országot, hogy visszafelé haladjon. Akinek vasárnap kellett dolgoznia, talán örül, hogy most nem kell, de lehet, hogy csak addig, amíg meg nem kapja a 20-30 ezer forinttal kisebb fizetését. A boltosok tudtommal nem keresik halálra magukat, egy ekkora összeg kiesése komoly érvágás lehet. 

Mivel nem tudok róla, hogy bárki megkérdezte volna a dolgozókat, ők mit szólnak ehhez, ezért nem tudom, nekik mi a véleményük. Azt tudom, hogy a Tesco 11 boltját bezárta az országban, ugyan nem egyértelműen erre hivatkozva, de szerintem ez is benne volt. Aztán lehet, hogy tévedek. 

De nemcsak erről akartam írni. Gondoljuk egy kicsit tovább! Itt van a hirtelen felszabadult vasárnapunk. Nemcsak a boltosoknak, nekünk vásárlóknak is, hiszen nincs hová menni plázázni. (Nem is tudom, a plázákban levő mozik kinyithatnak vasárnap?) Képzeljünk el egy pillanatra egy olyan világot, ahol senki sem dolgozik vasárnap.

Menjünk el kirándulni! Igen ám, de a vasutasok, buszosok is tiltakozhatnak, hogy nekik vajon miért kell vasárnap dolgozni, mikor a boltosoknak nem. Jó, akkor menjünk kocsival, a legtöbb családban már úgyis van. Igen ám, de a benzinkutasok sem szeretnének vasárnap dolgozni. Tessék szombaton teletankolni azt az autót, és odafigyelni, hogy ne menjünk messzebbre, mint ami egy teli tank benzinből kifutja.

Na de, mondjuk, elfelejtettünk szombaton tankolni vagy nincs autónk. A buszosok, vasutasok már sztrájkolnak, mert ők is otthon akarnak maradni a hét utolsó napján. Akkor szervezzünk helyi programot. Mondjuk, menjünk el moziba! Csakhogy a mozi dolgozói is megkérdezhetik, hogy az ő vasárnapjukkal mi lesz? Ők nem maradhatnak a családjukkal, csak irigykedve nézhetik a boldog, moziba igyekvő családokat?

Állatkert? Dettó. Talán még a majmok és oroszlánok is úgy gondolják, hogy vasárnap nekik is jár a pihenés, eleget bámulták őket a látogatók hétközben.

Fagyizás, cukrászda? Nem is mondom. Süssön az anyuka tortát, úgyis ott van neki az egész vasárnapja szabadon! Már ha előző nap megvette a hozzávalókat, ugye. 

Megesszük a vasárnapi ebédet, és sétálunk egyet a környéken. Ahhoz nem kell semmi nyitvatartás, csak két láb. Esetleg egy bicikli. Az úgyis környezetbarát meg minden. Igen, már ha falun lakunk vagy zöldövezetben. De ha mondjuk, egy dzsumbuj közepén egy lakótelepen, akkor el kéne utazni egy kicsit messzebb, ki a városból. Jó, de a metró sem jár, buszok és villamosok sem. Sebaj, legalább edzettek leszünk. Úgyis túl sokat ülünk egy helyben. Hazafelé már lóg a nyelvünk, fogjunk egy taxit! Ja, dehogy fogunk, ők se dolgoznak vasárnap. Gyalogoljon legközelebb a franc több kilométert az aszfalton, hogy természetet láthasson! 

Jó, akkor nézzünk tévét, ha már minden zárva van. Igen ám, de a tévében dolgozóknak is jár a munkaszüneti nap.

Akkor marad a DVD-lejátszó meg a számítógép. Ez is program végül is, a lényeg úgyis, hogy együtt legyen a család. De jaj! A kisgyereknek megfájdult a hasa a sok tortától, netán elesett a kirándulás közben, elvágta az ujját, rosszabb esetben, ne adj isten, eltört a karja, hívjunk mentőt, vagy irány a kórház. A mentő nem jön ki, mert a mentősöknek is jár a szabad vasárnap. A kórházban ránk sem néznek, nekik is szabadnapjuk van, a betegeket is hazaküldték hétvégére, gondoskodjon róluk a családjuk, úgyis mindenki otthon van. Kapunk infúziós állványt meg utasításokat, hogy mit kell csinálni a kedves beteggel. 

Hétfő reggel. Hajnal ötkor kelek, mert vasárnap nem tudtam megvenni hétfőre a gyerek tízóraiját, tehát megsütöm a szombaton megvett fagyasztott valamit. De mondjuk, nem vettem semmit, akkor futás fél 7-kor a boltba, mikor kinyit, friss zsemléért a szendvicshez. Az ám, de nincs pékáru, mert a pékek, akiknek meg kellett volna sütni, szintén nem dolgoznak vasárnap. Jó, mindegy, akkor a szombatról maradt száraz kenyérvéget rágcsálom el a reggeli kapucsínómhoz, és elolvasom közben a napilapot. Na de, hol van? Ja, hogy a nyomdászok sem dolgoznak vasárnap...

Folytathatnám tovább, biztosan van még olyan foglalkozás, akiket kihagytam, és vasárnap is dolgozniuk kell. Remélem, egyértelmű, hogy ironizálok egy kicsit, és még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy nem a bolti dolgozók szabad vasárnapja ellen ágálok, hanem csak rá szerettem volna mutatni, hogy ez így számomra képmutatás. Azt érzem, hogy valami más van a háttérben, valami olyan indok, amit mi nem tudunk, és talán soha nem is fogunk megtudni. 

Talán ez is olyan lesz majd, mint az új útdíjak, hogy egyes szakaszokat kivettek a fizetős rendszerből a tapasztalatok alapján. Talán ezen is változtatnak, ha rájönnek, hogy baklövés volt. Vagy nem. 

A rádióban hallottam, hogy állítólag azokban az európai országokban, ahol bevezették a vasárnapi zárvatartást, lassan kezdenek újra kinyitni, mert rájöttek, főleg ott, ahol nagy a turistaforgalom, hogy az eladás kereskedelmi forgalmat jelent, ami pedig gazdasági fellendüléshez is vezethet.

Addig is, ha nem akartok száraz kenyeret enni, vegyetek kenyérsütő gépet (bár én nemrég adtam el az enyémet, mert nem ízlett a kenyér, ami sült benne) vagy fagyasszátok le a kenyeret, és mikor várhatóan kell, már látszik, hogy fogyóban van, előtte pár órával kiveszitek a mélyhűtőből, kiolvad, és olyan, mint a friss. Tényleg. A szeletelt kenyér a legjobb, mert abból elég annyi szeletet elővenni, amennyi elégnek tűnik. Hamarabb fel is olvad. 

És élvezzétek a vasárnapot, ha tehetitek! ;) Utána úgyis ott az a fránya hétfő.

Ui. Ó, egyvalamit még szeretnék elmesélni. Fb-n találtam egy kis írást, de már nem lelem, ezért csak nagyjából idézem. Arról szól, hogy be kéne tiltani a vasárnapi focimeccseket, ahová a férfiak többnyire egyedül mennek, a gyereküket sem viszik, a feleségüket sem, ezért ez sokkal jobban szétszakítja a családokat, mint a bolti nyitvatartás. Több gyereket vittek plázába, mint focimeccsre, nem beszélve arról, hogy a férfiak berúgva mennek haza, és otthon is csak békétlenkednek. :D Milyen igaz, emberek! :)